Cikk dátuma: 2006.10.13. | Frissítve: 2008.04.12.

Az alpesi síelés népszerűségének elterjedésében nagyon fontos szerepe volt a felvonóknak. Felvonók nélkül a fárasztó mély hóban való hegymászás, majd a rövid lesiklás nem tette vonzóvá ezt a sportot, és széles körben való elterjedését is gátolta.

Sífelvonó történelem | Síliftgyártók | Felvonó fajták | Balesetvédelem

A világ első sífelvonója

Bármilyen meglepő, de az első sílift nem valamelyik alpesi területen működött, hanem a németországi Fekete-erdőben, ezen belül Schollachban. Robert Winterhalder úgy gondolta, hogy a település közelében fekvő tisztáson, ahol telente mindig összegyűltek a sízők és a ródlisok jó lenne egy olyan szerkezet, ami megkönnyítené a feljutást. 1908. február 14.-én végül egy Titisee-i technikus segítségével elkészült e felvonó. A lift egészen 280 méter m-ig vitt fel és 28 méter szintkülönbségű volt a hozzátartozó lejtő. Öt, fából készült felvonóoszlopra drótkötelet szereltek, melyről kötelek lógtak le. Ezeket rá lehetett akasztani a szánkóra, a síző pedig egyszerűen belekapaszkodott, vagy magára tette (olyan volt, mint egy kengyel). A felvonó mozgatásához szükséges energiát egy kis vízimalom biztosította. Akkoriban a síjegy 1 márkát kóstált, mely 10 menetre jogosított fel. Két évvel később Pellegrini hegymászó volt, aki továbbfejlesztette Winterhalder felvonóját. Ezt már egy 15 lóerős elektromos motor mozgatta. Ez a felvonó nem messze Schollachtól került felállításra és 250 m hosszan, 25 fokos lejtőn vitte fel a sízőket. 6,5 km-es maximum sebességével egyszerre 35 télisportolót tudott vontatni. Használati utasításában a következők szerepeltek: "Veszélytől nem kell tartani, a síző egyszerűen megragadja a fából készült kapaszkodóját, feszesen a léceken áll, kicsit leguggol és hagyja magát felvontatni." 1914-ben aztán telektulajdonosok vitái
miatt ezt a felvonót leszerelték. A schollachi "őslift" az első világháborúig üzemelt.

További sífelvonó történelem

1936: az első modern húzólift a franciaországi Alpe De Huez-ban
1966: az első, teljesen automatikusan működő gondola felvonó Val d'Isere-ben és Queenstownban (Új-Zéland)
1983: a világ első hatszékese Villard de Lans-ban
1984: az első 10 fős kabinos felvonó La Clusaz-ban
1986: hatszemélyes kabinos Aspenben: 4 km hosszú, 1000 m szintkülönbség, 5,5 m/s sebesség és 2400 fő/h kapacitás, akkori világrekord
1998: a világ első 16 fős gondolaliftje Les Angels-ben

A legnagyobb síliftgyártók

Jelenleg az osztrák Doppelmayr és a francia Poma a világ legnagyobb sílift-gyártó cégei. A Poma több mint 100 éves múltra tekint vissza, hiszen még 1860-ban alapította Tomasso Agudio mérnök, igaz akkoriban még Agudio névvel. A Doppelmayr céget 1892-ben az ausztriai Wolfurtban alapították.

Felvonók természetesen nem csak sípályákon léteznek, hanem számtalan szállítási megoldásra alkalmazzák őket, mint például turistalátványosságok elérése,
városrészek közötti közlekedés megoldása, autógyárakban kész gépjárművek csarnokok közötti szállítása, tengerszorosok áthidalása, bányászott nyersanyagok
szállítása, így ezekben az esetekben is találkozhatunk a sípályáról már ismerős nevekkel (pl. Doppelmayr, Poma, Tatrapoma, Transporta, Garaventa stb.)

Felvonó fajták

I. Felszíni húzóliftek:
Csak télen használatos felvonók. Sebességük 2 és 2,4 m/s között váltakozik, mellyel óránként akár 1440 téli sportolót is képesek szállítani. Fajtái:

1. Tányéros felvonók (egyszemélyes, talponhúzó liftek):

• Rögzített rudas tányéros lift: a tányér és az azt tartó rúd fixen, folyamatosan rögzítve van a felvonó drótkötelére. A rúd általában teleszkópos, hogy indulásnál ne legyen túl nagy a síelő gyorsulása, ill. a beszállásnál el lehessen kapni a rudat.
• Indítópálcás tányéros lift: elsősorban Szlovákiában és Franciaországban találkozhatunk velük. A teleszkópos rúd a tányérral csak a felvonózás ideje alatt van rögzítve a drótkötélre. A síelő amint az indítópálcához ér, a lába közé veszi a tányért, majd átsiklik az indítópálcát elhajlítva, amely egy kapcsoló segítségével a gyorsan mozgó drótkötélre kapcsolja a teleszkópos rudat. Ez a felvonótípus a leggyorsabb a felszíni liftek között. Nagyon fontos a teleszkóp rugójának megfelelő állapota, mivel amennyiben ez túl laza, a síelőt nagyon nagy gyorsító erő éri, ami főleg a tapasztalatlanabbak körében gyakran vezet a felvonóból való kieséshez, ill. rándulásos balesethez. Aki valaha is síelt Szlovákiában, biztosan ismeri ezt a jelenséget.
• Rövidrudas, kábelcsörlős rögzítésű tányéros lift: itt a tányér kb. egy méter hosszú rúdon van, amely egy erős kötélben folytatódik, a kötél, és az azt feszesen tartó, ill. a használat után visszahúzó csörlő a drótkötélen van fixen rögzítve.

2. Csákányos felvonók (kétszemélyes liftek, de egy személy is használhatja)
Rövidrudas, kábelcsörlős rögzítésű csákányos lift: a csákány kb. egy méter hosszú rúdon van, amely egy erős kötélben folytatódik, a kötél, és az azt feszesen tartó,
ill. a használat után visszahúzó csörlő a drótkötélen van fixen rögzítve.

3. Szállítószalagok: általában tanuló-, és gyerekpályákon találhatóak ezek a hó szintjével egy síkban lévő szállítószalagok. A síiskolák "varázsszőnyegnek is nevezik. A síelő egyszerűen rááll a szalagra, amely a pálya tetejére viszi, ott pedig magától lecsúszik róla.

4. Egyszerű kapaszkodóliftek: szintén tanuló-, és gyerekpályákon találhatóak leggyakrabban. A működés elve egy egyszerű mozgó kötél, amelyen a kapaszkodást segítő gumibakok találhatóak. Ezeken a lifteken a síelőt a lift a karján keresztül húzza, ezért csak nagyon kis lejtőszögű pályákon alkalmazható.

5. Tolókaros felvonó: nagyon ritka fajta, tanuló-, és gyermekpályákon használatos, ill. pályák összekötésénél, amennyiben lankás emelkedőt kell leküzdeni. Kinézetre hasonló a kapaszkodólifthez, a különbség az, hogy a síelőt nem vontatja, hanem a kötélre merőleges irányban karok találhatóak rajta, amelyek a síelőt hátulról tolják előre.

II. Felszín feletti libegő liftek:
A felvonók családjának legnépesebb csoportja, nagy kapacitással rendelkeznek.A fix székesfelvonók a drótkötélhez vannak rögzítve. Ezeket gyakran mindkét szezonban, így nyáron és télen egyaránt használják. Sebességük 3 m/s és óránként akár 3200 embert is szállíthatnak. Típusai:

1. Ülőliftek
1, 2, 3, 4, 6 személyes változataik ismertek, a legrégebbiek általában az egy-, és kétszemélyes liftek: ezeket általában kapacitásproblémák miatt nagyobb
férőhelyesre cserélik. Elavultnak és ritkának számítanak a rögzített székes felvonók is, amikor a be-, és kiszállásnál az ülőszék sebessége változatlan marad, hogy a
szék a beszállásnál ne üsse meg a síelők lábát, ezért értelemszerűen elég lassú. A fixen rögzített székes felvonók egyik korszerűsített fajtája az "indítószalagos" felvonó, ezeknél a ki-, és beszállásnál ugyan változatlan a székek sebessége, de a beszállás megkönnyítését elektronikusan vezérelt kapuk, és egy széles futószalag
segíti (amely a síelőket a kapun való átcsúszás után a felvonónál éppen csak annyival lassabb sebességre gyorsítja, hogy a székbe való beülés kényelmes legyen). A legelterjedtebb és legkényelmesebb fajta a "leakasztható" ülőszékes lift, ezeknél a drótkötél és az utazási sebesség jóval gyorsabb, mint a ki- és beszállásnál. Ezt úgy érik el, hogy az ülőszékeket egy mechanikus gyorsszárral rögzítik a drótkötélre, amely lehetővé teszi, hogy az alsó és felső, esetleg közbenső állomáson az ülőszékeket a felvonó drótköteléről lekapcsolva egy jóval lassabb pályára állítsák a ki- és beszállás ideje alatt, majd amikor a beszállás megtörtént, az ülőszéket fokozatosan gyorsítva a vezérlés visszahelyezi, és rögzíti a drótkötélen. Az ülőszékes felvonóknál alapfeltétel a lehajtható biztonsági korlát és a síléctartó lábmagasságban, hogy ne a levegőben lóbálja a síelő a lábát.

2. "Buborékos" ülőliftek
A napjainkban épített felvonókat kivétel nélkül felszerelik lehajtható átlátszó védőborítással, amely komfortosabbá teszi a felvonó használatát hóesésben, hóviharban és erős szélben egyaránt, azáltal, hogy a síelők fölé sötétített plexi védőburkot borít.

3. Gondolakabinos felvonók
A kiskabinos felvonókat 4-6-8 személyesre tervezik, jelenlétük és számuk egyenes arányban áll a síközpont kiterjedésével és fejlettségével. Sok fajta létezik ebből a típusból, a szállítási elv megegyezik a leakasztható ülőliftekével, általában nagy szintkülönbség áthidalásánál használják. Ez a felvonók egyik legkényelmesebbike, az előzőekhez képest ennél a fajtánál a síelők a síléceket nem a lábukon tartják az utazás közben, hanem azt lecsatolva, egymáshoz rakva a kabinok ajtaján található tartókba helyezik őket. A kabinokat általában egymástól adott távolságra, adott időközönként indítják, és rögzítik a drótkötélen, de léteznek "fürtös" fajták is, ezeknél a kabinokat négyes csoportokban egymáshoz közel rögzítik a drótkötélen.

4. Hibrid felvonók
A 4-6 személyes ún. "hibrid liftek" a legutóbbi évben jelentek meg. Ezeknél a gondolás, és az ülőszékes felvonót "házasították" össze. Általában egy kabint követ két ülőszék, így a síelő eldöntheti, mivel szeretne utazni. Ilyen lift található az ausztriai Maria Almban és épül egy Donovalyn is.

5. Nagykabinos liftek
Az általában 20-40 személyesekre tervezett nagykabinosok: csak a legkomolyabb síterepeken találhatóak meg. Az olykor autóbusznyi kabinok hatalmas szintkülönbségeket hidalnak át, általában csak egy található belőlük egyidejűleg a kötélpályán. Megvalósításuk kevesebb tartóoszlopot igényel, mint az eddigi lifteké, kivitelezésük viszont jóval drágább. Ennél a típusnál a síelők a síléceket lecsatolva magukkal viszik az utastérbe. Hátránya, hogy a síelők nagy részének állva kell tölteni a felvonózással telő időt, így fárasztóbbá válhat a sízés.

III. Sínen haladó vasutak:
A felvonók közül ezek rendelkeznek a legnagyobb szállítókapacitással.

A Siklóvasutak, fogaskerekű vasutak a legkomolyabb síterepeken találhatóak csak meg vagy olyan helyeken üzemelnek, ahol gyakoriak az erős szelek, illetve a viharos oldalszéllökések. Föld felett és alagútban egyaránt haladhat a pályájuk. Az alagutas megoldás a megvalósítás során a környezetet érő minimális károsodás miatt népszerű ill. a panorámát sem zavarja. Vagy saját meghajtással rendelkeznek (fogaskerekű), vagy drótkötél húzza őket (sikló). Maximális sebességük 14 m/s. Egy sívasút 20-tól egészen 400 személyes is lehet. Kapacitásuk (a sebesség és a férőhely függvényében) 500-3200 személy / óra.

Balesetveszély és balesetvédelem

Mint minden közlekedésre, szállításra használt eszköz, a sífelvonók is rendelkeznek kockázati tényezővel, balesetveszéllyel. Hozzájárul ezekhez a maximális
kihasználtság és az, hogy a felvonók egész évben ki vannak téve a hegységekben uralkodó néha igencsak szélsőséges időjárásnak, ezért üzemeltetésük gondos
karbantartást, rendszeres átvizsgálásokat és működtetési felügyeletet követel.

A felszíni húzóliftek esetében a balesetek fő okozója maga a felvonót használó síelő. Az esetek többségében tapasztalatlan síelők okozzák a baleseteket ezeken a
lifteken, kieséssel és a felvonó nyomvonalában való visszacsúszással ill. tartózkodással, a nyomvonalon való meggondolatlan átsiklással, elhibázott ki- és beszállási
kísérletekkel. Felvonózni a síeléssel párhuzamosan kell megtanulni, egyszerű alapszabályokat betartva minimálisra csökkenthető a balesetveszély.

• A felvonózást ne "élesben" kezdjük! A legtöbb terepen rendelkezésre áll tanulófelvonó, amelyen könnyűszerrel és oktatói segítséggel sajátíthatjuk el a technikát. Ha mégsem találunk ilyent, akkor vagy az oktató tanít meg minket, vagy megkérjük egyik hozzátartozónkat, barátunkat, hogy síbottal vízszintes terepen vontasson minket, így máris könnyebb lesz az első felvonózás. Ezután is törekedjünk a fokozatosságra, ne a legmeredekebb, leggyorsabb húzóliften kezdjünk.
• A leggyakrabban az indulásnál, vagy az azt követő pár méteren következik be kezdő síelőknél az egyensúlyvesztéses kiesés. Ez abból adódik, hogy a síelő figyelmét még maximálisan leköti az, hogy a lábán lévő léc hogyan viselkedik, ill. miként kontrollálja annak mozgását (léchez szoktatással ez elkerülhető), így nem tud figyelni a felvonó nyomvonalára, a húzó tányérra vagy csákányra, a húzás, és a síléc irányának megegyezésére, a sílécek párhuzamos tartására (ne csússzanak egymásra, akadjanak össze), és a saját súlypontjának egyensúlyban tartására.
• Amennyiben a kiesés mégis bekövetkezik, viszont a felvonó tányérja, csákánya a lábunk között vagy belénk akadva marad, igyekezzünk a leghamarabb megszabadulni tőle, ne akarjunk a felvonóban egyensúlyvesztéses esés után felállni, valahogyan visszakapaszkodni, mert ez gyakran vezet súlyos ficamhoz, egyéb sérüléshez. Ezután a lehető leghamarabb másszunk ki a felvonó nyomvonalából, hogy ne akadályozzunk másokat. Ha a sílécünk leoldott és a nyomban maradt, azt is minél hamarabb távolítsuk el onnan.
• Ne játsszunk a botjainkkal, kesztyűnkkel, egyéb felszerelésünkkel felvonózás közben, mert azok ilyenkor könnyűszerrel leeshetnek, akkor pedig várhatunk arra, hogy valaki utánunk hozza. Vagy utólag keresgélhetjük. Ez a szabály különösen fontos az ülőszékes felvonóknál, mivel ha járatlan, nehezen megközelíthető helyen ejtjük le valaminket, akkor azt igencsak bajos újra megtalálni (ki ne látott volna az ülőlift alatt elhagyott fél pár kesztyűket, síbotokat, zsebkendőket, vagy napszemüvegeket). Ha pedig a sípálya felett haladó liftben ülve ejtjük le a síbotunkat vagy rúgjuk le a lécünket, az súlyos, akár halálos sérülést is okozhat az alattunk síelőnek, ennek következményeit nem kell ecsetelnem.

A balesetek másik, súlyosabb csoportja a technikai meghibásodásból, nem megfelelőségből eredő baleset. Sajnos ezek a legsúlyosabbak, világszerte számos haláleset történt már ilyen okból kifolyólag. A modern felvonók rengeteg biztonsági felszereléssel vannak ellátva, a vezérléseket bonyolult, többszörösen túlbiztosított számítógépes rendszerek felügyelik és üzemeltetik, természetesen emberi beavatkozási és felülbírálati lehetőséggel. Balesetek mégis történnek, leggyakrabban nem megfelelő tervezésnek, anyaghibának, anyagfáradásnak, külső fizikai behatás (repülőgéppel, helikopterrel való ütközés) következtében.

Oszd meg:

Kövess minket: