Pályagépek, ratrakok

TÖRTÉNELEM

Az 1930-as évek végefelé elkészülnek az első pályakarbantartó-gépek, a kanadai Bombardier, majd utána az USA béli Sno-cat cég jóvoltából 1968-ban Karl Kässbohrer elkészíti az első pályakarbantartó-gép tervét. Egy évvel később 1969-ben elkészül PB 32.120 név alatt az első ratrak a Kassböhrer cég égisze alatt. Ez az első modell még benzinmotorral közlekedett, majd a 70-es évektől kezdve minden ratrakot dízelmotorral gyártanak. Az első gépek még mindössze két méter szélesen tudták a lejtőket karbantartani, majd 1975-ben következett a nagy ratrak 4,2 méterrel. A sapporoi az első Téli Olimpia, ahol bevetik őket, majd következik a 74-es Sankt. Moritz-i sí világbajnokság. Jelenleg a világon a Kassböhrer típusú gépek a legelterjedtebbek: 65 ország síterepein vannak jelen, az Andoktól kezdve a Sziklás hegységen és az Alpokon keresztül egészen Új-Zélandig. (A részesedési arányuk a világpiacon 51%, míg Európában 60%.)

GYÁRTÓK

A mai ratrakok felszereltsége és teljesítménye már nem összehasonlítható a hőskorszak-béli társaikéval. Jelenleg a piacon a PistenBully 300 Polar és a PistenBully 300 W a két legújabb gép. A Polar modell egyszerre erős és intelligens. 430 lóerő lakozik benne, nem beszélve a modern technikáról. Fedélzeti számítógép segíti a vezetőjét a tökéletesen kezelt lejtő megvalósításához. A számítógép segítségével több program közül választhat kezelője, annak függvényében, hogy milyen terep és időjárási viszonyok között dolgozunk. Sőt, egy kamera segítségével kezelője hátra is vethet egy pillantást, az eddig megmunkált területre. Különösen alkalmas gleccsernyílások befedésére. Lámpái és reflektorai futballpálya nagyságú területet tudnak bevilágítani.

Természetesen a Kassböhrer mellett még számtalan kisebb-nagyobb cég van világszerte, mely pályagépek gyártásával foglalkozik. A kanadai Bombardier repülőgépek, vagonok, motoros szánok mellett ratrakokat gyárt. Gépeit sárga színükről lehet felismerni, igaz újabban szürkére festik. A cég Észak-Amerikában piacvezetőnek számít. Szintén elismert cég az amerikai Sno-cat.

Európában Ausztria mellett még Németországban, Svájcban, Olaszországban és a Skandináv államokban gyártanak ratrakokat, igaz a ezek közül sok a Kassböhrer keze alatt van, vagy legalábbis annak a leányvállalata. További pályakarbantartó-gépeket gyártó cégek a teljesség igénye nélkül:

• Favero: olasz vállalat, mely egy kisebb típusú gépet gyárt; Snow-Rabbit 3 fantázianév alatt. Weblap: www.faverolorenzo.com
• Hägglunds: svéd cég. Weblap: http://www.haggve.se
• Hydrolink AB: finn ratrak gyártó, olyan modellekkel, mint például: Super-G, P6 vagy a P-600-as. Weblap: http:// www.hydrolink.com
• Leitner: a cég Olaszországban felvonók és hóágyúk mellett pályagépek építésével is foglalkozik. http://www.leitner-lifts.com
• Prinoth: szintén egy olasz cég, amely a P-15-ös modelljével az első volt, aki megkezdte a ratrakok szériagyártását Európában. 1998-ban a piacra dobta a Prinoth Everest gépét, mely akkoriban a legerősebbnek számított 428 lóerejével. Weblap: http://www.prinoth.com
• Stahl: egyike a legkisebb cégeknek (svájci), de már régóta a piacon van.

A PÁLYA MEGMUNKÁLÁSA

A ratrakok már kora hajnalban elkezdik a lejtők teljes körű ápolását. Új hó esetén (különösen, ha nagy hidegben esik; -8 fok alatt) és a tavaszi időszakban, amikor a hó már firnesedni kezd többnyire kisebb súlyú gépeket használnak. Különösen meredekebb részeknél a gépek saját maguk nem tudnák a leesett havat eltakarítani, főként méteren felüli hó esetén. Ekkor egy ún. kötélrendszert használnak, melynek egyik vége a ratrakra, míg a másik a pálya felsőbb részére, pl. tetejére van installálva és csörlő (csiga)szerűen működik, azaz a drótkötél húzza fel a lejtőn a gépet. Fontos dolog a sebesség megválasztása. Ha gyorsan megy egy ratrak, akkor az azt jelenti, hogy adott pályafelületre kevesebb idő jut. Például 21,6 km/h mellett egy másodperc alatt 27 négyzetméter részt (6 x 4,5) munkál meg. Ezzel szemben 14,4 km/h-nál előbb említett területre már 30%-kal több idő jut. A sílejtők megmunkálásában van egy ún. nyugalmi időszak, ami azt jelenti, hogy hat órán belül nem szabad még egyszer a havat tömöríteni, hagyni kell, hogy a hideg és a levegő megtegye a kívánt hatást. Speciális gépezetet használnak a hódeszkások által oly kedvelt halfpipe-ok (halfpipe=félcső) megdolgozására. Ezt a géptípust Pipe Magician-nek nevezik, amelynek mind baloldalt, mind pedig jobboldalt egy futószalagszerű "karja" van, mellyel a félcső falát tudja simára gyalulni.

AMIRE NEKÜNK SÍZŐKNEK, HÓDESZKÁSOKNAK FIGYELNÜNK KELL

• A ratrakokat néha a felvonók üzemideje alatt is be kell vetni, illetve rossz időjárási viszonyok között. Függetlenül a ratrakvezető kötelességeitől mindig nyitott szemmel sízzünk, mivel a gép nehezen kormányozható és vezetője nem mindig látja be az egész terepet!
• Mindig tartsuk be a biztonságos távolságot! Még jó látási viszonyok közt is mind elől, mind hátul minimum 15 méter legyen ez, míg oldalirányban 3 méternél ne legyen kevesebb!
• Kizárólag jó látási viszonyok és a megfelelő távolság betartása mellett szabad a gép után mennünk, figyelembevéve azt, hogy az bármikor megállhat.
• A pályagépeknek a beláthatatlan területen is ugyanúgy kell dolgozniuk, így előfordulhat, hogy váratlanul előttünk teremnek. Ezért az ilyen helyeken (pl. kanyar, letörések) mindig óvatosan haladjunk!
• A síző és snowboardos nem élvez előnyt a ratrakkal szemben. Mindig a ratraknak van elsőbbsége!
• Meredekebb szakaszokon előfordulhat, hogy a pályagép megcsúszik, így itt mindig bőven hagyjunk helyet köztünk és a pályagép között!
• Amennyiben a közeledő ratrak útjából nem tudunk elmenni, mert például estünk, mindenképpen figyelmeztessük a vezetőjét erre, pl.: síbotunk vagy karunk lengetésével.