Cikk dátuma: 2006.10.13. | Frissítve: 2008.05.20. | Szerző: Fejér György

Ahhoz, hogy a sítanulás gyors és eredményes legyen, az oktató és a tanítványok között pontos együttműködésre van szükség. A figyelem, a közös céltudat és a lelkesedés óriási hajtóerő ebben az együttműködésben.

Szeretném, hogy ki-ki a sítanulás szempontjait jól megértve tudja fogadni a javaslatainkat. Ezért tartom hasznosnak, hogy szó essék a sítanulás állomásairól és néhány jellegzetes sajátosságáról.

A sítanulás speciális vonásai

A sítanulás mozgástanulás, ebben is igen speciális. Négy dolgot különítenék el, amiben jelentősen különbözik bármilyen szokványos tanulástól.

1. A bemutatásokon és a magyarázatokon kívül a szintnek megfelelő mozgás-érzések és tapasztalatok megszerzésére is szükség van. Ez azt jelenti, hogy a símozgást nem lehet pusztán tanácsok alapján elsajátítani!
2. A símozgás tanítása alapvetően különféle beidegződések és reflexek tudatos építését, csiszolását jelenti, amelytől azt várjuk, hogy egyre több és nehezebb körülményeken segítse át a síelőt! Egy gyakorlott síelő mozgása lényegesen gyorsabb és összetettebb mozdulatsor - különös tekintettel az egyensúly megőrzését szolgáló apró mozdulatok százaira -, semmint hogy azt valaki pusztán a figyelmével szabályozni idegen szóval "mogáskoordinálni" tudná! A síelők a mozgásuk irányítását begyakorolt automatizációk segítségével végzik, tudatos ellenőrzés mellett. Ha például egy síversenyző hirtelen elfelejtené a megtanult mozgásbeidegződéseit és reflexeit, hiába emlékezne pontosan, milyen mozdulatokat kell csinálnia, azonnal elesne és egy métert sem tudna síelni! Szerencsére ilyen nem fordul elő.
3. A harmadik dolog a lépcsőzetesség. Ezalatt azt értem, hogy akkor tudjuk továbbépíteni a reflexeinket és beidegződéseinket, ha az előzőek, amelyek a ráépülő beidegződések alapjaivá fognak válni, már bizonyos szintig automatizálódtak. A sítanulás mindenkinél egy folyamat, ahol nagyon sok lépcső van, és előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, viszont már a legegyszerűbb símozgás is nagyon nagy élményt jelenthet! Viszont úgy, mint a házépítésnél, itt is meg kell szilárdulnia az előzőeknek, hogy valaki tovább tudjon lépni. Mint ahogy az alapbeton megkötése előtt felhúzott falak összeomlanak, ugyanígy megtorpan a fejlődése annak, aki hézagos alapokkal szeretne nekivágni a szlalomkanyarok megtanulásának. Ilyenkor ugyanis nem állnak rendelkezésre azok a reflexek, amelyekre tovább lehet építkezni.
4. A negyedik pedig, hogy visszaveti a későbbi mozgásfejlődést, ha az elején elhanyagolódik néhány elem: a helyes kéztartás, a sokat emlegetett térd előredöntésének megszokása, illetve a térd oldalra billentése és ennek mozgás-érzései. A sí biztonságos élen vezetéséhez és kanyarításához, - amely haladó szinten a legfontosabb mérföldkő lesz - a térd oldalrabillentése szükséges: az ehhez szükséges térdtartás viszont kezdő korban rögzül, és nem mindegy, hogyan! Ez az oka annak, hogy sok-sok órát fordítunk a kezdőkkel különféle térdgyakorlatokra, amely végül is nem elvesztegetett idő, hanem "befektetés", amelynek a haladó időszakban lényegesebben gyorsabb fejlődéssel és esztétikusabb síeléssel térül meg a "kamata".

Alapok megtanulása

(3-4 nap, kb. az első sítábor ideje)

Mozgásanyag: Megszokjuk a síléccel való mozgást, tanuljuk a síalapállást különös tekintettel a térd- és kartartásra, a síléccel való haladást, megfordulást, esésből felállást, egyenes siklást, hóekés fékezést, hóekés kanyarodást. Ennek az időszaknak a végére esik a lifttel való ismerkedés általában, de a megfelelő időpont függ a rendelkezése álló lift, és a környéki sípályák nehézségétől.

A gyakorlás eredménye: Ilyenkor alakulnak ki az egyensúly-visszanyerő reflexek, a testet eleséskor védő reflexek, a sebességszabályozás reflexei, és a két láb összhangjának beidegződései, továbbá a sí irányításával, kanyarításával kapcsolatos beidegződések. Ezek nélkül az alapvető beidegződések és reflexek nélkül a kezdő síelő a haladó pályán éppen úgy mozgásképtelen és veszélyben van, mint az úszni nem tudó ember a mély vízben!

Terep: Először vízszintes, majd nagyon enyhe gyakorlólejtő mindenféle nehezítő körülmények nélkül (jég, mély hó, buckák, oldalt lejtés nélkül).

Felkészülés a változó körülményekre

(4-5 nap, kb. a második sítábor ideje)

Mozgásanyag: Felelevenítjük az első sítábor beidegződéseit, utána olyan mozgáselemeket tanulunk, amelyek megkönnyítik a változó körülményekhez való alkalmazkodást: készülünk a változó lejtésre, a kicsit keményebb hóra, a kisebb hepehupákra. Tanuljuk a kanyarodás utáni élhasználatot, a bothasználatot, és a "hegytámasz" nevű lépőlendületet.

A gyakorlás eredménye: Kialakul egyfajta fejlettebb lécbiztonság: a reflexszerű alkalmazkodás a pálya nehézségeihez, például a kisebb huppanókhoz. Az egyensúly megtartásához szükséges szabályozó mozdulatok finomodnak, gyorsabbá válnak. A hóeke után az élezés is kezd automatikussá válni, a botozással együtt. A "hegytámasz" lépőlendület pedig a fordulást könnyítő elemmé válik, amelyet ki-ki a pályanehézségtől függően alkalmazhat.

Terep: Először enyhe gyakorlólejtő nehezítő körülmények nélkül, majd középnehéz gyakorlópálya. Az utóbbi terepen már lifttel gyakorlás is lehetséges.

Felkészülés nehezebb körülményekre

(4-5 nap, kb. a harmadik sítábor ideje)

Mozgásanyag: Az előző évi beidegződések felelevenítése után megismerkedünk a rövid és hosszú, a széles és nyújtott ívekkel. Megértjük a fékező és a gyorsító kanyar közti különbséget, gyakoroljuk a körülményekhez alkalmazkodva kihasználni ezek előnyeit. A rövid kanyaroknál elhagyjuk a hóeketartást és "segítségül hívjuk" a "föl-le" tehermentesítést, valamint a "völgytámasz" nevű lépőlendületet.

A gyakorlás eredménye: Tovább fejlődik a lécbiztonság és a símozgás is tovább épül: a "tehermentesítés" ritmust, dinamikát tesz a kanyarokhoz, a "völgytámasz lépőlendület" pedig újabb elem a hepehupák legyőzéséhez.

Terep: Középnehéz gyakorlópálya mind hosszabb, nehezebb körülményekkel.

Mit kínálunk a haladóknak?

A símozgás természetesen tovább is fejleszthető. "Szeretnék szebben kanyarogni, leszokni egy-két rossz beidegződésről, és egészen meredeken, sőt szűz hóban is szeretnék ritmikusan kanyarogni!" Ezek a gyakori haladó kívánságok. Nos, röviden: haladó szinteken sok év gyakorlása után teljesülhetnek ezek a vágyak. Sokat le lehet azért "faragni" ebből az időből. Sajnos, ilyenkor sem tudunk pusztán tanácsokkal segíteni: akik már kialakult sítudással jönnek hozzánk, sok év beidegződéseivel rendelkeznek. Ezek szerencsés esetben "egyenes úton" további mozgástapasztalatokhoz segítik a gazdájukat, kevésbé szerencsés esetben a beidegződések egy része nehezíti a továbblépést.

Ezért a haladók oktatásánál először igyekszünk közösen meghatározni, milyen pótolnivalóktól várhatjuk, hogy felgyorsul a fejlődés. Leggyakrabban a térd előredöntése és oldalra billentése, a két kéz összhangja, vagy a tehermentesítés szokott pótlásra szorulni, esetleg a felsőtest, vagy a csípő nemkívánatos beidegződései elrontják a síelés esztétikumát. (Zárójelben jegyzem meg, sok olyan haladó síelőt látok, akik - alapdolog - a sebességszabályozást hanyagolják, ami szintén nem kedvez a mozgásfejlődésnek.)

Sajnos a haladóktól bármiféle célú mozgásfejlesztés nagy önuralmat igényel, hiszen az új mozgásérzések kitapasztalásához új mozgáselemekre van szükség, ami lépcsőzetes gyakorlást feltételez. Ez azt jelenti, hogy adott gyakorlási szakaszokban a síelő sóvárogva nézi a liftezőket és kénytelen nélkülözni a száguldozást. Sajnos még azt sem ígérhetjük, hogy egy-két óra alatt túl tud lenni az ilyen "megpróbáltatásokon", minden napra jut belőle. (Azért szokott lenni liftes gyakorlás és szabadsíelés is.)

Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek?

Mit értek fejlett alapokon? Ha a símozgásban már beidegződésszerűen "összeállt" a térd előredöntése és oldalra billentése, a térd csavaró, kanyarító mozdulata, a test föl-le mozgása, és a két láb közötti "munkamegosztás" a megfelelő kéztartással és botszúrásokkal persze. Tehát ha mindezek az elemek egymással szinkronban tudnak működni, és a sípálya adottságaihoz is megfelelő arányban tudnak alkalmazkodni, akkor érdemes ráhajtani a "nagypuklis" technikákra, a szűzhavas mozgásra, a jeges részeken való kanyarokra, és a versenypályában használatos "tér- és sebességnyerő" lépő, és kanyarodó technikákra. Ez persze csak leírva ilyen rövid, alapos begyakorlásuk jó néhány sítábort kitölthet.

Oszd meg:

Kövess minket: