Cikk dátuma: 2006.05.05. | Szerző: Fejér György

A sí annyira élménydús sport, hogy szinte reménytelen elmagyarázni a távolról kiváncsiskodónak. Ezért a síelést még nem próbálók gyakran - mint marslakókra - tekintenek a síelőkre. A következő írás viszont nem a hozsannázásé, hanem az intelmeké.

Szoktatás

Az első, amire figyelmeztetnék minden kezdőt: nem feltétlenül a sível való ismerkedés első napján lesz részed az eufórikus csúszásélményekben! Az első négy gyakorlási nap inkább csak a léchez szoktatásé, először vízszintes placcon, majd a legkezdőbb kezdőpályán! Aki ezt a 4 napot nem bírja kivárni, s lóhalálában kaptat a nagy pályára a beszervezői után, annak könnyen egy fával vagy a hóval való goromba találkozás lesz az első nagy síélménye. Az alapvető kormányzó, fékező beidegződések létrejöttéhez 4-8 gyakorlási nap kell, e nélkül a kezdő síelő ugyanolyan veszélyben van, mint az autó fék nélkül a forgalomban, vagy mint az úszni nem tudó a mély vízben!

A tanulás folyamata

A második intelem, hogy a sítanulás - mint minden mozgástanulás - egy hosszú folyamat. Nagyon sok szintje, és ezeken belül jól elkülöníthető szakaszai vannak, mint mondjuk egy nyelvtanulásnak. Minden szint sok örömet és élvezetet nyújthat, de egyetlen nap (sőt, egyetlen hét) alatt komplett sítudást adó tematika nincs, és az is lehetetlen, hogy egy síoktató fél óra alatt - egyetlen csodát művelő gyakorlattal - versenyzős mozgást varázsoljon középhaladó lábakba! Sok-sok tanulni- és gyakorolnivaló van, és ne akarj mindent egyszerre megtanulni!

Edzettség

A harmadik intelem, hogy a sí erősen állóképességi sport. Egyszerűbben fogalmazva: úgy "kiszívja" az embert, mint az úszás. Ezért - ha teheted - ne menj a hegyre valamennyi előedzettség nélkül, mert legjobb esetben is egy-két óra után kidőlsz vagy megfázol, rosszabb esetben pedig a fáradtságérzés becsap, s szintén egy fával való találkozás fog meggyőzni arról, hogy már lelassultak a reflexeid. Előedzésnek kiválóan megteszi a futás, a bringázás, az úszás, a természetjárás vagy bármilyen állóképességi sport.

Önállóság

A negyedik intelem, hogy csak az a gyakorlás fejleszti a mozgást, amit a saját lábadon, a saját önkontrolloddal, a saját beidegződéseidet, technikádat, erőforrásaidat, mozgósítva meg tudsz valósítani! Minden önkontrollt nélkülöző mozgás csak a rossz beidegződéseket sulykolja és még balesetveszélyes is! Ezt az alapelvet háromszor aláhúzva, vastagon szedve kiszögezném minden sípályára! Nap mint nap látok kezdőket, akik csetlenek-botlanak, rogyadoznak, s jóakaró ismerőseik a hónuk alá nyúlva kísérik, segítik őket. Miben is? Nem a mozgástanulásban, hanem a csetlés-botlásban, az ügyetlenségérzés berögzülésében. Legszívesebben odamennék, s megráznám az ilyen "oktatót": "Ember! Ha tudnád, mekkora kárt okozol ennek a szerencsétlen kezdőnek, sürgősen abbahagynád!" Ilyenkor nem a tanítvány az "ügyetlen", hanem az oktató (ismerős) állított ki magáról egy hatalmas szegénységi bizonyítványt!

Gondoljuk át, mi is az oktató feladata? Hogy:

• olyan gyakorlatokat javasoljon, amelyek tovább segítik a tanítványt a mozgástanulásában, s ezen gyakorlatoknak az összes (fizikai és informatív) feltételeit biztosítsa,
• lebeszélje a tanítványt az olyan próbálkozásokról, amelyek nem segítik vagy éppenséggel hátráltatják a mozgástanulását.

Ennyi: nem kevesebb, és nem több! A tanítványnak tehát minden hasznos mozdulatocska mozgástapasztalatát magának kell megéreznie, begyakorolnia, de ez csak akkor következik be, ha a pillanatnyi tudásszintjéhez vannak igazítva a gyakorlatok és a körülmények! Ez érvényes arra is, aki magát oktatja: ha egy gyakorlatot nem tudsz a saját két szép szál lábadon végig irányítani ahogy kell (tehát nincs önkontroll, csak a majré), akkor menj vissza szépen a laposra, könnyebb körülmények közé, és ott kreálj egy hasonló célú gyakorlatot!

Céltudatosság

Az ötödik intelem, hogy most az elején döntsd el, milyen szinten szeretnél megtanulni! Ha megelégszel a legfontosabbakkal: kanyarodás, fékezés, megállás, könnyű pályákon való síelgetés, nyugodtan átugorhatod ezt a részt. De ha többet szeretnél: - erre bíztatlak - mondjuk Szlovákia, Ausztria, Olaszország nagy pályáit szeretnéd valamikor kipróbálni, ez esetben nagy adag önfegyelmet javasolnék a gyakorlásban, legalábbis úgy a 15-20. gyakorlási napig mindenképpen!

Mit értek ezalatt? Hogy minél előbb igyekezz magadra szedni - aránylag hibátlan - technikai alaptudást a száguldozás helyett, mert így az összes tanulási időt ötödére, tizedére csökkentheted! Az alaptechnika megfelelő rögzülése előtti száguldozásnak az a következménye, hogy a mozgáselemek és a testtartás hibásan rögzülnek be, s valamelyik hiányzó készség lerontja majd a későbbi fejlődésedet! A térd tartása, kormányzása, billentése, kéz megfelelő tartása, mozdulatai különösen kihatnak a fejlődésre! Ha már az elején jók a megszokások, a beidegződések, a fejlődés később is töretlen lesz, s nem lesz szükség keserves "visszatanulásokra". Ilyenkor mondom, hogy jó az "alapozás". De évek kínlódását eredményezheti, ha valamelyik kritikus mozgáselem nincs a helyén! Az illető egyik oktatótól a másikig sodródik, s nem tud egy bizonyos szintnél tovább lépni, amíg teljesen elölről, újra fel nem építi az egész mozgását!

Körültekintés

A hatodik (és egyben utolsó) intelem, hogy vigyázz magadra és másokra! A síbalesetek a körültekintés nélkül hűbelebalázs módjára síelőket szokták megviccelni. Csak az a baj, hogy némely pofáraesés következményei messze túlmutatnak egy jó nevetésen.

Oszd meg:

Kövess minket: