Cikk dátuma: 2006. október | Szerző: Ludmann László

A sífutók között nagy tiszteletnek örvend az, aki teljesíti a legnagyobb múltú nemzetközi sífutómaraton, a svédországi Vasa-futás embert próbáló távját. Idén ez két magyar sífutónak is sikerült.

Talán nincs is olyan, a hobbiját az átlagosnál komolyabban vevő sífutó, aki ne álmodozott volna arról, hogy egyszer végigfutja a legendás Vasaloppet útvonalát. A klasszikus stílusban teljesítendő 90 kilométeres táv leküzdése azonban nem mindennapi erőpróbát jelent, amelyre nem vállalkozhat bárki. A többségében amatőrökből álló mezőnyt a skandináv versenyzők uralják, idén azonban két magyar síző is rajthoz állt. Marosffy Orsolya és Vásárhelyi Tamás így bekerülhettek a Vasa-futók klubjába, melybe a verseny 84 éves története során - velük együtt - csupán tizenegy magyarnak sikerült tagságot szereznie.

A történelmi, Sälenből Morába vezető futás óriási esemény Svédországban. A televízió élőben közvetíti, de a pálya mentén is sok ezren szurkolnak a versenyzőknek. A táv teljesítésének szintideje 12 óra, ez főleg az amatőröket érinti, hiszen a profik kevesebb, mint négy óra alatt teljesítik a távot.

Orsolya nyáron hosszú terepbringázásokkal készült a versenyre, és egyben tesztelte is magát, miképp reagál szervezete az ultrahosszú terhelésre. Megállapította, hogy a két legfontosabb dolog a pozitív hozzáállás és egy nagy májkrémes szendvics a zsebben. A Bozsik Sífutó Iskolában "nevelkedett", Tamás pedig tavaly a féltávú, 45 kilométeres Vasa, a Halv Vasan teljesítésével szerzett tapasztalatokat.

A márciusi verseny során meglehetősen mostohán bánt az időjárás az indulókkal, akiket a reggel nyolc órás rajtnál mínusz 13 fok és ellenszél várt, nem is beszélve a frissen esett közel 30 cm-es hóról. A sífutók a korábbi versenyeredmények alapján startcsoportokra osztva vághattak neki a távnak. A két magyar északi síző - debütánsként - a leghátsó, 10-es startboxból indulhatott útnak. A friss hó meglehetősen lassúvá tette a haladást, az élmezőny is több mint fél órával gyengébb időt teljesített mint általában, és ez hatványozottan érvényes volt a hátsó régiókban szereplőkre.

A szervezők a táv alatt 12-14 kilométerenként állítottak fel frissítőállomásokat, ahol különleges áfonyalevest, teát és egyéb frissítőket vehettek magukhoz az indulók. Az időjárás menet közben megjavult, kisütött a nap, igaz a hőmérséklet így is alig mozdult mínusz tíz fok fölé. Vásárhelyi Tamás ezért például végig hat réteg ruhában és két sapkában versenyzett. Számára a holtpont féltáv után, Evertsbergnél következett be. Bevallása szerint a legnehezebb dolog itt, és minden egyes ellenőrző pontnál az volt, hogy rávegye magát a folytatásra, és nekivágjon az újabb szakasznak. Csak utólag, időeredményeit elemezve tűnt fel számára, hogy Evertsbergbe alig tíz perccel a megadott szintidőn belül érkezett, melyen túl már kizárták volna a versenyből. A legutolsó szakaszon, Eldris és Mora között a cél közeledése plusz energiákat mozgósított benne, olyannyira, hogy végül közel 45 perccel a szintidőn belül ért célba.

Honfitársa - bevallása szerint - szintén féltávnál érezte úgy, hogy "vége van". A jól bevált májkrémes szendvics és a következő pihenőállomás segített, így a következő 35 kilométeren ismét jól haladt, és még a tájban is gyönyörködhetett. Morában - mint minden versenyzőt - a célba érkező két magyar sífutót is nagy tapssal fogadták. Orsolya kilenc óra harmincöt perces eredményével és 9986-odik helyezésével elérte titkos célját, hogy az első 10 000 befutó között lehessen.

Tamás tizenegy óra és tizenhat perc sífutás után ért a város főutcájában felállított célba, azonban az időeredménynél mindkettőjük számára összehasonlíthatatlanul többet jelentett az, hogy Morában egy álmuk teljesült. Gratulálunk!

Oszd meg:

Kövess minket: