Cikk dátuma: 2005. február | Szerző: Tumbász Gergő

Egyre több idősebb ember szánja rá magát a sítanulásra. Magyarországon nagyon sokan vannak, akik életéből kimaradt a síelés öröme, és csak most, ötven-hatvan év elteltével vállalkoznak az első próbacsúszásokra.

Fiatal szülők gyakran viszik magukkal a nagyszülőket, hogy gyermekeiket pesztrálják, amíg ők síelnek. A nagypapák, nagymamák pedig unokáiktól kedvet kapva beiratkoznak síoktatásra. A síelés életkortól függetlenül rendkívül élvezetes és szórakoztató téli sport. Közhely, de ideillő és érvényes alapigazság: "Jobb későn, mint soha!"

Nehéz meghatározni, ki is tartozik a szenior korosztályba. Van, aki soha nem fogja idesorolni magát, és van, aki pedig túl korán így nyilatkozik magáról: "Túl öreg vagyok én már ehhez!" Aki egyszer megtanult síelni és megszerette, esetleg szenvedélyévé vált a sport, az már nehezen mond le a téli hobbijáról. Ők azok a megszállottak, akik addig síelnek, amíg csak járni képesek, sőt... Elvio, 92 éves olasz ismerősöm a sípályán láthatóan magabiztosabban közlekedik, mint lécei nélkül. A kérdés csak az, hogy ha eddig nem kezdtük el, akkor mikor és hogyan fogjunk neki?

A síelést mindenki meg tudja tanulni, aki alapvető mozgáskultúrával és megfelelő egészségi állapottal rendelkezik. Ez természetesen az idősebb korosztályra is vonatkozik. (Gondoljunk arra, hogy járni is megtanultunk, pedig az sokkal nehezebb!) Néhány általános igazságot azonban szem előtt kell tartanunk. Ezek legtöbbje éppen az egészségi állapottal függ össze. A kor előrehaladtával a szervezet is átalakul, öregszik. A csontozat sérülékenyebbé válik, az esetleges sérülések nehezebben gyógyulnak. Az idősebb korosztály jó része túlsúllyal küzd, amely kihat a teljes keringési rendszerre, gyorsabb fáradást eredményezve. Az izomzat, az ízületek és a szervezet már nem bírnak olyan terhelést, mint fiatalkorban. Összességében a tanulás folyamata több időt, precizitást és nagyobb körültekintést igényel.

A legfontosabbnak ezért a biztonságnak kell lennie. Ebben a vonatkozásban nem érdemes kompromisszumokat kötni. Aki ilyen korban sítanulásra vállalkozik, mindenképpen kérjen oktatói segítséget. Az oktató fel tudja mérni, milyen gyorsan halad a tanítvány, és mely feladatokat tudja különösebb veszély nélkül végrehajtani, ezáltal körültekintésével biztosítja a tanuló épségét.

A felszerelés kiválasztásánál is kérjük szakember segítségét. A biztonság után rögtön a második szempont a kényelem. Ez vonatkozik a felszerelés minden darabjára, elsősorban a sícipőre, de a sílécre és a ruhára is. A szeniorok célja nem az, hogy versenyzőket megszégyenítve döngessenek lefelé a fekete pályákon, hanem az, hogy a friss levegőn élvezzék a siklást, a mozgást és a társaságot. Eszerint válasszuk ki az eszközöket. A ruházat legyen meleg, könnyű és lehetőleg lélegző anyagból készült. Ez biztosítja a szabad mozgást és a test melegen tartását. A sícipő legyen viszonylag puha, természetesen figyelembe véve a tanuló súlyát. Illeszkedjen jól a lábra, biztosítson kellő stabilitást a bokának és a lábfejnek, bélésanyaga legyen meleg és komfortos. Ne dőljünk be az olyan kijelentéseknek, hogy "majd a bélés tágul", "majd idővel kitapossa"! Mire ez bekövetkezne, bárkinek rég elmenne a kedve a síeléstől. Az erre felkészült sportboltokban a kiválasztott cipőt tökéletesen a síelő lábára tudják alakítani. A cipő lábra igazításához a talpbetét formálása is hozzátartozik. Ez mindenképpen új cipő vásárlását feltételezi. Kerüljük a használt cipőket, hiszen az már más lábára formálódott, így kicsi az esélye, hogy az számunkra is megfelelő kényelmet biztosítson. A rövidebb és fordulékonyabb lécekkel sokkal könnyebb és élvezetesebb a síelés. Alacsonyabb sebességnél is lehetővé teszik a tisztán, éleken húzott carvingíveket, az izomzatra ható terhelés is sokkal kisebb velük. E lécek torziós tulajdonságai jók, mégsem reagálnak agresszívan a síelés közben képződő erőkre.

Ha a megfelelően kiválasztott felszerelést helyesen elsajátított sítechnikával párosítjuk, akkor minden bizonnyal egy élvezetes, a szervezetet nem túlterhelő, ízületkímélő mozgást kapunk. Ezt a technikát nevezik napjainkban wellness carving-nak, mely az elmúlt évek újdonságaként jelent meg. Valójában nem pusztán egy technikáról van szó, hanem annak teljes tudományos hátteréről és a hozzá szükséges eszközökről. Ma már gyártanak kifejezetten wellness carvingléceket, amelyek a fentebb említett tulajdonságokkal rendelkeznek: a lécek 130-140 cm hosszúak, mégsem gyereksílécek, mivel azoknál jóval keményebbek. Viszonylagos rövidségük mellett rendkívül fordulékonyak és ívtartóak. Az új technika és annak oktatása már egyre több wellness hotel ajánlatában is szerepel.

Oszd meg:

Kövess minket: