Cikk dátuma: 2006. január | Szerző: Wesselényi Andrea

Skischaukel - lehet kb. úgy éve, hogy először találkoztam ezzel a kifejezéssel egy osztrák prospektusban és akkoriban jó darabig talány volt számomra a szó jelentése. Azóta már a magyar verzió - síhinta - is kezd talán lassan meghonosodni, ahogyan nő azok száma is, akik keresik és át is élik a "skischaukel élményt".

Ausztriában járva sikerült eljutnom néhány olyan síterületre, ahol valóban értelmet nyer ez a fogalom, melynek lényege, hogy a síterep nem egy hegyoldalon terül el, hanem a lesiklópályák rendszere több hegyen és völgyön ível át, és az azokat összekötő felvonók segítségével hosszú és élvezetes utat tehetünk meg mindvégig változatos havas tájakon az egyik alpesi üdülőhelytől a másikig síelve. Ha ilyesmire vágyik az ember, akkor elsőként talán nem is Ausztria, hanem az olaszországi Sella Ronda vagy a híres francia Három völgy régió jut eszünkbe, holott elég 630 kilométert utazni (szinte mindvégig autópályán!), hogy elérjük Salzburgerland legjobb síhinta régióit: a 200 km sípályát magába foglaló Saalbach-Hinterglemm sícirkuszt vagy a Maria Alm-Dienten-Mühlbach alpesi falvakat összekötő 150 km-es Hochkönig’s Wintterreich birodalmat.

Mindkettőt keresztülsíelve elmondhatom, hogy tényleg van varázsa a hegyen-völgyön keresztüli csúszkálásnak! Hüttétől hüttéig, az egyik falutól a másikig segített eljutni csoportunknak helyi kísérőnk: az egykori magyar síversenyző, ma az Pinzgauer Saalachtal idegenforgalmi hivatal munkatársaként és amellett síoktatóként is dolgozó Koch Ági.

Hamisítatlan osztrák kiszerelésű téli üdülőhelyeken jártunk, melyek közül Saalbach és Hinterglemm üdülőhelyeit inkább a bulizós céllal utazó fiatalok, míg a Hochkönig falvait inkább a csöndesebb, családias üdülésre vágyóknak ajánlanám. Mi az idilli Maria Almban kaptunk szállást, ahonnan a gyors felvonóknak köszönhetően mindössze négy perc alatt lehet feljutni a síparadicsom legmagasabb részére, a 2000 m-es Aberg-Langeck csúcsra. A falu messziről megismerhető hegyes templomtornyáról, illetve van egy másik helyi érdekesség is: az új Natrun felvonó, amely egy drótkötélpályán váltakozó ülőszékes és kabinos liftek kombinációja. Dienten 800 lakosú idillikus alpesi sífalu a régiónak nevet adó Hochkönig sziklacsúcs alatt. Jól áttekinthető, nyugalmat árasztó üdülőhely, ahol bízvást le lehet mondani az autózásról, hiszen a síliftek, boltok és éttermek rövid sétával elérhetők. A falu a síterület közepén fekszik, így két irányban is indulhatunk a Hochkönig birodalom felfedezésére. Maria Alm irányába indulva az 1634 m-es Gabühel csúcsra kell felvonózni egy kétszemélyes ülőlifttel. Mühlbach irányába indulva az 1730 m-es Wastlhöhe a legközelebbi hegycsúcs. Mindkét hegyoldalon korszerű liftek és széles pályák várják a síelőket, a snowboard rajongóit pedig egy félcső örvendezteti meg a Liebenau-felvonónál. Dienten neves síiskolával rendelkezik, valamint közkedveltségnek örvend a grüneggi uzsonnázóhelytől levezető kivilágított ródlipálya. Megtekintettük Dienten legnevesebb szállodáját az "wellness-mintahotelként" számon tartott Übergossene Alm-ot. Az 1240 m magasságban fekvő hotel még osztrák viszonylatban is „fullos” szolgáltatásokat nyújt egész évben az itt pihenni, regenerálódni vagy gyógyulni vágyó vendégeknek. A 4 csillagos üdülőkomplexum fedett teniszpályákkal, golfpályával, fitnesztermekkel, medencével, szaunával, gőzfürdővel, aromakabinokkal és számos különlegesen kialakított pazar pihenőhellyel rendelkezik, valóban elkápráztató luxus körülményeket kínál a téli üdüléshez, a sípályák közvetlen közelében.

Saalbachban egy különleges estét töltöttünk. Ottjártunkkor rendezték ugyanis az Alpok legmegerőltetőbb túrasí versenyét, a minden év januárjában esedékes Mountain Attack-et. Izgalmas volt látni, ahogyan fokozódott a hangulat az egész településen: rengetegen jöttek el nézelődni, szurkolni a nem mindennapi teljesítményt bemutató profi és amatőr sítúrázóknak. A több mint 500 versenyző a lelkes közönség hangos visszaszámlálására délután négy órakor rajtolt Saalbach főteréről. A rajt után sprintverseny következett a Schattberg X-Press felvonó völgyállomásáig, ahonnan a síelők az első csatolás után a félelmetesen meredek Schattbergre kapaszkodtak fel. A versenynek ezt a talán leglátványosabb szakaszát a kabinos liftből nézhettük végig, a csúcsra érve pedig, amíg az élbolyt vártuk, egy festői naplementéhez volt szerencsénk. A fáradhatatlan túrasízők a fáklyákkal jelölt útvonalon a Westgipfel felé vették útjukat, majd következett a lesiklás Hinterglemmbe, ahonnan még három közel kétezres csúcs heroikus meghódítása után értek vissza Saalbachba. A legtöbb kényelmes turistához hasonlóan a befutót már egy főutcára nyíló panorámaablakos étteremből kísértük figyelemmel. A többfogásos ínyenc vacsora miatti lelkiismeret-furdalást némileg enyhítette, hogy a túrasízők egységes testalkatát megfigyelve úgy éreztem, megtaláltam a zsírégetés tökéletesen hatásos módját.

Bár a sítúrázást azóta sem próbáltam ki – tervben van – a síhintázás annál inkább belopta magát a szívembe, és biztos vagyok abban, hogy még visszatérek Salzburgerland romantikus hegyen-völgyön átívelő síterepeire, melynek e pár napos út során csak töredékét sikerült a megsíelni.

Oszd meg:

Kövess minket: