Cikk dátuma: 2011.10.30. | Szerző: Bartus Péter

Ha nem is akkora forradalomra virrad az idei síszezon, mint a 90-es évek közepén a carving volt, de az azóta eltelt időszakban a gyakorlati használhatóság terén a mostani a legnagyobb evolúciós lépcső.

A gyártók mindig is szerettek volna "univerzális" síléceket gyártani, amelyek minden pályán, minden hóviszonyok között, bármely sítudáshoz automatikusan igazodva a léc mindig pontosan úgy viselkedjen, ahogy elvárjuk, ne okozzon meglepetést, ergo minél több embernek legyen megfelelő.
Egy léc viselkedését 3 dolog határozza meg: a geometria (felülről nézve a léc alakja), a flex (a belső felépítéséből adódó rugalmassága illetve szilárdsága), és a profil (oldalról nézve a léc alakja).

Az első dolog volt a legkézenfekvőbb, ha le szeretném egyszerűsíteni, azt mondhatnám, hogy a XXI. század anyagainak felhasználásával úgy tudtak egyre szélesebb léceket építeni, hogy a kezelt pályán nem szenvedtek hátrányt a lécek a hagyományos, keskeny (67-68 mm) csípőszélességű társaikhoz képest, de pályán kívül a sokkal nagyobb felület miatt nagyságrendekkel kezelhetőbbek lettek a lécek, és ugyanez igaz a sajnos egyre gyakrabban előforduló latyakos, nyúlós, túrt havas pályákra, ahol nem akad el, nem ragad a léc, hanem szépen úszik a laza felszínen.

A második rész már jóval több év fejlesztőmunkáját és jóval több millió Euro-t igényelt, és igen eltérő sikereket tudtak elérni ebben a gyártók: a léc szerkezete alkalmazkodik a kedvünkhöz: laza tempónál finoman kezelhető, de kihajtva a belét felkeményedik.

A lécek geometriája és a belső szerkezete után az idei évre szinte minden gyártó hozzálátott a lécek profiljának az újraalkotásához annak érdekében, hogy az adott célnak minél jobban megfelelő és a lehető legkönnyebben kezelhető sílécet alkossanak.

Kiindulásnak a statisztikát vették alapul: bár az autóvezetésben és a focihoz értésben mindenki profi, de világszerte a síelők több mint 80%-a középhaladónak mondja magát. Ez elég nagy szám ahhoz, hogy az ő igényeiket tartsák szem előtt. Sok sízőt látni a hegyen, amint "darálnak" lefelé a hegyről, mint az őszi falevél, kanyar-csúsztatás-kanyar-csúsztatás. A problémájuk a róka fogta csuka esete: a kezdő addig nem tudja igazán megérezni a carving ízét, amíg nem szerez megfelelő magabiztosságot, de addig nem tud magabiztos tudást szerezni, amíg nem tud rendes carving ívet húzni. Ahhoz, hogy egy hagyományos profilú léc rendesen carvingoljon, megfelelő tempóval meg kell hajlítani, mivel előfeszített állapotban van, amit le kell győzni.

Megfelelő tempót viszont már csak biztos sítudással lehet elérni. A carving technika megtanulásában a legnehezebb rész (mily meglepő!): a kezdet. A talpról az élre döntés, bármily természetes mozgásnak tűnik is, nem velünk született tehetség. Sokan itt véreznek el, dobálják a lécet lefelé a pályán, adják el a felszerelést az alsó állomás melletti üzletben, és költöznek át Pestről Budára, hogy még az ablakból se lássanak hegyeket. A versenytempót kivéve, amikor élről élre tesszük a lécet, az élre döntést mindig megelőzi egy hosszabb-rövidebb átmeneti, talpon forgatós szakasz. Egy előfeszített, hagyományos profilú lécnél a kezdőknek ez igen nehéz, a kompresszált csőr miatt a léc eleje leakad, a síző "átesik" a léc csőrén, és a következmény az előző mondat. Egy ügyes szervizes, aki ismeri a kliensét, leélezéssel és a megfelelő talpszög geometriával hathatósan tudta tompítani ezt a hatást, de most már gyárilag jön rá a megoldás: a profilos (rockeres) lécek már elő vannak hajlítva, terheletlen állapotban a csőr (és néha a far is) hosszan elemelkedik a talajtól, azaz terhelve és terheletlenül is változatlan méretű, jóval kisebb felületen érintkezik a hóval, a forgatás pofonegyszerű, amiből már nem okoz gondot az élre tétel, mert az átmenet rendkívül finoman szabályozható. Igen ám, kérdezhetjük, de mi történik ezután, amikor már élen vagyunk? Élen csúszásnál nem okoz stabilitási gondokat a jelentősen lecsökkent, hóval érintkező (effektív) élhossz?

És itt jön a képbe a fejlesztés nagyobbik része: a profilos lécek első része a hókontakt ponttól a csőr felé bonyolult geometriával szélesedik, így ahogy döntjük a lécet, egyre hosszabb élszakasz vesz részt az éltartásban, azaz bármily hihetetlen, de megfelelő lécválasztás esetén a tempó növekedésével egyre stabilabbnak érezzük a lécet! Hozzáteszem, hogy a korábbi hossz-rádiusz-szerkezet triumvirátussal ellentétben most már jóval bonyolultabb egy lécválasztás, megkockáztatom, hogy csak szakértő bevonásával érdemes megtenni. Nem csak a profil alakját kell eldönteni, hanem a felhajlás hosszát és mértékét is, mivel teljesen máshogy viselkedik egy 3 mm-es felhajlási magassággal és 5 cm-es felhajlási hosszal rendelkező léc, mintha ugyanezek a számok 20 mm és 40 cm lennének, plusz ezekhez nem árt hozzáhangolni a léc flexét és hosszát is. Ehhez kapcsolódó jó hír: a hagyományos profilú lécekhez képest választhatunk akár 10 cm-el nagyobbat a profilos típusokból, mivel egy hosszabb profilos lécet az elmondottak szerint ugyanolyan könnyű forgatni, viszont kemény pályán jól jön a plusz kantni hossz, vagy megfordítva, ha ugyanolyan hosszú profilos lécet választunk, mint az eddigi hagyományos, akkor jóval könnyebb lesz forgatni, és ugyanolyan kantnihosszt kapunk élre téve, mint a korábbi lécnél. Összegezve a profilos kialakítással könnyen kanyarodó, stabil, toleráns, finoman irányítható léceket kapunk. Bár gyártónként különböző elnevezéssel illetik, valamint némelyikük ennél több profilt különböztet meg, alapvetően 3 féle profil létezik:

• Hagyományos profil (Traditional Camber): a klasszikus kialakítás, a léc terheletlenül előfeszített állapotban van, azaz híddal rendelkezik. A léc legszélesebb pontjain van a hókontaktja, így terhelt és terheletlen állapotban ugyanolyan effektív élhosszal rendelkezik.

• Csőr profilos kialakítás (Tip Rocker): a léc terheletlenül előhajlított állapotban van, középső része a talajon fekszik, csőre felhajlik. Talpán terhelve és terheletlenül azonos profilt képez. Megdöntve fokozatosan nő az effektív élhossza.

• Dupla profil (Full Rocker): A csőr mellett a far is hosszan felhajlik, legtöbbször szimmetrikusan a csőrrel.

Ettől függetlenül biztosan nem kell temetni a hagyományos, előfeszített profilú léceket sem, mert vannak el nem vitatható érdemeik, amelyeket a kifejezetten jól, pályán síző betyárok mindig is értékelni fognak:

• Nagy felületi nyomás a csőrön már kis döntési szögnél is: instant kanyarkezdés
• Nagy felületi nyomás a faron: instant kirúgás a kanyarból, katapult hatás
• Kompromisszum nélküli precizitás, 100%-ig az előre definiált íven tartható

Néhány gyártó palettáján megtalálhatóak profilos (bolti) versenysík is, ezek általános elterjedése kissé kétséges. Jómagam azt ajánlom, a fejlődésre vágyók közül aki teheti próbálja ki ezeket a típusú léceket, mert meglepően gyorsan lehet velük szintet lépni a fejlődésben. Fejlesztések jönnek és mennek, de profilos kialakítás mostantól kezdve stabilan megmarad a síléc gyártók palettáján, a metálos szlogennel élve: Addig míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!

A legnépszerűbb márkák fontosabb profilos családjai a 2011-12-es szezonban:

• Atomic:
  Vario: Csőr profilos
  Nomad: Csőr profilos
• Elan:
  Waveflex: Amphibio Waveflex 14 és Waveflex 82: Dupla profilos
  Wstudio: Zest és Amphibio Insomia: Dupla profilos
• Fischer:
  Motive: Csőr profilos
• Head:
  iPeak: Csőr profilos
  Mya: No8, No6, No4
• Nordica:
  Az allround, allmountain, cross és race családban hagyományos profilú lécek vannak, csak a Freeski családokban találhatóak a profilok különböző változatai.
• Rossignol:
  Experience: Csőr profil
  Alias: Csőr profil
  Temptation: Csőr profil
• Salomon:
  Enduro: Csőr profil (kivéve Enduro LX 730)
  X-Kart: Csőr profil
  Origins: Csőr profil (kivéve Lagoon)
• Völkl:
  The Code: Dupla profil
  Sensor: Csőr profil
  Ride The Mountain (RTM): Dupla profil (84, 80, 77) és csőr profil (75 iS, 75, 73)
  Attiva Cielo: Csőr profil (a többi női léc egyelőre hagyományos)

Oszd meg:

Kövess minket: