Cikk dátuma: 2003.09.20. | Frissítve: 2008.08.20. | Szerző: Árva Péter

A megfelelő síbakancs kiválasztásánál alapvető szempont a megfelelő méret, keménység, a láb biztos tartása, valamint a jó hőszigetelés. Természetesen a pénztárcánk vastagsága az egyik fő meghatározó, de kellő tájékozódással megtalálhatjuk az igazit!

Természetesen lehet olcsón, jó használt cipőt vásárolni, de ennek meg van a maga kockázata! Kis túlzással azt lehet mondani, a cipő a legkényesebb része a vásárlásnak!

Főbb szempontok:

• Méret
• Boka- és lábfejtartás
• Keménység, Merevség

1. Méret
A rutinnal nem rendelkező, kezdő vásárlók általában itt követnek el hibát, ha nincs megfelelő segítség. Más utcai cipőt és más sícipőt vásárolni. A sícipő első próbára legyen kényelmes, de BECSATOLT állapotban! Ilyenkor ugyanis a sarok hátrébb csúszik, esetleg a rüszt sem nyomódik kellemetlenül előre. Csatoljuk be a cipőt, használjunk ki minden egyes állítási lehetőséget: micro állítás, tépőzár, stb. Ha így kényelmesen be tudjuk állítani a cipőt, nem töri a sarkunkat, bokánkat, nem éri el a lábujjunk a cipő orrát (csak sejtjük, hol a vége!), a mérettel nem lesz több problémánk. Ha az ujjunk eléri a cipő elejét, egyrészt feltörheti a körömágyat, erős fájdalmat, hosszantartó gyulladást okozva, másrészt a cipő méretébe be kell kalkulálni a vastag sízoknit is! (kivéve, ha alaposak vagyunk és viszünk a próbához téli zoknit)

2. Boka- és lábfejtartás, hidegérzet
A cipő tartson, de ne szorítson! Minden embernek más-más formájú lábfeje van, ezt manapság a gyártók mindenféle alakváltoztató bélésanyaggal próbálják kompenzálni. Évtizedek alatt megismerték az igényeket, kívülről fújják a problémás lehetőségeket a cipő bélésével kapcsolatban. Mégis előfordul, hogy egy-két helyen feltöri a cipő a lábat (pl. sípcsont), de ennek oka túlnyomórészt a zokni környékén keresendő. Ha valahol begyűrődik, pillanatok alatt sebesre törheti a lábat.

Aki úgy gondolja, a lábnak moccanás nélkül kell "belefeszülni" a cipőbe, az hatalmasat téved! Két helyen mindig mozog a láb: lábujjak, sarok. Az ujjak mozgása azt jelenti, a cipő nem szorít tulságosan, biztosított a megfelelő vérkeringés, nincs kihűlés, zsibbadás. A sarok mozgása az ortopédiai különbségekből ered. (Vannak olyan csúcsmodellek, melyekhez flakonban habot mellékelnek, melyet belépés után befújnak, majd az megkötve a későbbiekben tökéletesen körülveszi a lábat. De ez a cipő soha nem lesz jó másra!) Oldalirányban nem mozoghat, felfelé azonban igen, 8-10 mm-es emelkedés még elfogadható. A lábszárat szorító csatokat úgy kell beállítani, hogy azok maximálisan fogjanak, de ne szorítsák el az egész lábfej vérellátását. A hőszigeteléssel túl sok problémánk nem lehet, ha a méretválasztási szabályokat betartjuk. A mai bélésanyagok minden elvárásnak megfelelnek, ha nem szorít a cipő és egy megfelelő sízokni van a lábunkon, kemény hidegekben sem fogunk fázni, ha csak nem a sörünket szürcsöljük valamelyik fa tövében...

3. Keménység, merevség
Mit értünk ezalatt? Minden sícipőnek van egy bizonyos elő (-és oldal)dőlési szöge, mely terhelésre valamelyest változik. Hogy ehhez a változtatáshoz mekkora erőre van szükség, nem mindegy. Ennek az erőnek a méretétől lesz egy cipő puhább, vagy keményebb. Régen nehezebb volt ez a kérdés, csak azt tudtuk, a versenycipők kemények, meg van a többi. Mára szinte minden gyártó keménységi index-el látja el a cipőket.
Miért fontos ez?
A kezdő síelő egyensúlyozásához is fontos a mozgékonyság, de a technikánk fejlődésével egyre szorosabb, keményebb cipőt fogunk igényelni, mivel a sebesség és stílusunk "keményedésével" cipőnknek minden apró mozdulatunkat közvetítenie kell a lécek felé. Vegyünk egy extrém példát: egy 100km/h-val száguldó versenyző minden izmát megfeszítve belemegy egy kanyarba, ahol egy pici, kifagyott vájatba kerül a léce. Ha puha cipő van rajta, bármennyire is feszítheti lábizmait, egyensúlyozhat, a vájat megvezeti a lécet és máris lekerült az optimális ívről, de lehet, hogy bukik is egy nagyot. Kemény cipővel a versenyző akarata érvényesül, a cipő merevsége miatt kompenzálni tudja az ütéseket, amik hajlítanák a bokát.

A pontos lécvezetéshez - tudásunk fejlődésével párhuzamosan - tehát nagy segítség a megfelelő keménységű cipő. Kezdő-haladó szinten viszont még ne ez legyen a fő választási szempont, hanem a feljebb említett komfort érzése! Ne essünk abba a hibába, hogy profi cipőt veszünk, hiszen úgyis profik leszünk egyszer! Vegyük meg az aktuális igényünknek megfelelőt, ha eleget síelünk, 3-4 év alatt úgy is lehasználjuk, ebben az esetben pedig el is értük azt a fejlettségi szintet, ahol már a keményebb cipő megengedhető.

Végül beszélnünk kell a cipők felépítéséről is. Úgy 15 évvel ezelőtt a Salomom kifejlesztette a "Nagy Durranást" a komfort kategóriában. A cipő újdonsága az volt, hogy a hátulja teljesen hátranyitható, ennek következtében egy mozdulattal, szinte beleugorhattunk a cipőbe. 1-2 csat segítségével a megfelelő erősségűre szorítottuk és mehettünk is. Az évek során ez a technológia szépen fejlődött, de lassan rájöttek: nem biztosítja a maximális tartást. A fejlesztések más irányt vettek, egy új, hibrid cipő alakult ki, a "sokcsatos" és a hátranyíló keveréke. Ezekkel találkozhatunk manapság leginkább a boltokban, de egyre inkább újra teret hódítanak a hagyományos, 4 csatos felépítésű cipők is. A lényeget illetően nem sok különbség van (a csúcskategóriát kivéve), de a 4 csatos cipők előnye kétségtelen: sokkal precízebben szabályozható a csatok szorító ereje, a csatok számából eredően pedig több helyen tudjuk állítani azt. Most már a sétához sem kell leizzadva ki-be kapcsolgatni, egy mozdulattal "sétapozícióba" állíthatjuk a cipőt.

Oszd meg:

Kövess minket: