Cikk dátuma: 2006.10.13. | Szerző: Maksó Péter

Szeretném megosztani ezt a kis történetet mindenkivel, aki kicsit ódzkodik sílécre állni. A történet egy "Cica" nevű 76 éves hölgy első sílécen töltött napjáról és az itt megtörtént vicces sztoriról szól.

A síoktatás első napja:

Találkozom a kezdőkkel. Körülbelül nyolcan állnak előttem, tele kíváncsisággal, izgalommal. Észreveszek a sorban egy hölgyet, aki félreérthetetlenül megtette az előkészületeket a csatoláshoz. Kezdtem tisztán látni, ugyanis eddig azt hittem, hogy csak az unokáját kísérte el a síoktatásra. De nem, ő készülődött elszántan.

Az illető hölgyet Cicának hívták (ragaszkodott hozzá, hogy én is így nevezzem és tegezzem), 76 éves volt és még életében nem állt sílécen. Kijelentette, hogy semmiképpen nem tudom lebeszélni szándékáról. Gondolom, kiolvasta a szememből a riadtságot és tanácstalanságot, amivel néztem őt. A kihívás komoly volt, de belevágtunk, elkezdődött az óra. Ezután minden simán ment. Nagyon szépen haladt a csoport is, Cica is. Lassan, óvatosan, de minden gyakorlatot megcsinált. Szemmel láthatóan élvezte. Kezdtem végre én is megnyugodni. Cica végig nyugodt volt.

2. nap

Kezdjük a tányéros felvonót használni. Cica csak nézte szomorúan az ördöngős szerkezetet, és keserűen mondta, hogy ő erre nem mer felülni. Sajnáltam volna, ha éppen most adja fel, ezért felajánlottam, hogy felviszem a térdemen. Megkönnyebbülten fogadta el segítségemet. Cicát nem nevezhetjük már fiatal sízőnek, de könnyűnek sem. Kilókról ne beszéljünk, lényeg az, hogy a legmeredekebb részen nem bírta tovább a kötél. Gondolom, el tudja képzelni a kedves olvasó az ezután következőket. Cicával összeölelkezve gurultunk a felvonókezelőt elsodorva a bódéig. Cica erőfölényben volt, meg régebben cselgáncsozhatott is, mert a táv nagy részén ő volt felül, tehát rajtam csúszott. Mikor leértünk nem tudtam eldönteni, nevet vagy sír. Nevetett, tiszta szívből. A felvonókezelők ezután egész héten félelemmel vegyes tisztelettel előre köszöntek neki.

Semmit sem akarok a történethez hozzáfűzni, csak azt tudom mindenkinek ajánlani, hogy bátran kezdjen síelni, de néhány fontos dolgot be kell tartani:

• Csak és kizárólag oktatóval kezdjünk a sízést.
• Legalább 2 hetet kocogjunk a sízés kezdete előtt, legalább napi 10 percben.
• Ne vállaljunk tudásszintünknél nehezebb pályákat, akárhányan is biztatnak.
• Jó felszerelést válasszunk (különösen a kötés fontos!)
• Ne legyünk kishitűek!

A sízés nem veszélyes sport, csak be kell tartani a játékszabályokat. Az első kellemesen eltöltött sítúra után meglátják, minden évben a tél kezdetét fogják várni, nem pedig a végét. Ezzel azt hiszem Cica is egyetértene.

Oszd meg:

Kövess minket: