Dashrath Manjhi neve mostanra már fogalom lett Indiában, de nem volt ez mindig így. A nagyon alacsony kasztból származó férfi története halála után lett ismert. Indiában a kasztrendszer határoz meg sok mindent. A kaszt egy zárt csoport, amelynek tagjai öröklik a kiváltságokat. Tehát a gazdagok gazdagok, a szegények pedig szegények maradnak. Az egyik legszegényebb kaszt tagja volt Dashrath Manjhi is. A Musahar kaszt tagjai az indiai Bihar államban alig rendelkeznek földdel, csak abból élnek, amit a földön találnak, gyökereket, csigákat, vagy patkányt esznek, innen származik a kaszt neve is. Az 1,3 milliós réteg alig 1 százaléka írástudó.
Ilyen körülmények között tengette életét Dashrath Manjhi, aki jórészt abból élt, hogy a hegy másik oldalán található ültetvényekre járt át dolgozni. A földrajzi viszonyok sok gondot okoztak a helyieknek, Dashrath Manjhi faluja és a központnak számító másik, nagyobb település csak 8 kilométerre volt egymástól légvonalban, de egy sziklás hegy emelkedett közéjük, így csak egy 70 kilométeres kerülővel lehetett eljutni egyikből a másikba. Vagy aki bátor volt, átvághatott a hegyen, amely elég nehéz feladat volt, még normális időben is veszélyes volt, nem beszélve az időjárás viszontagságairól.
Egy videóból kikockázott illusztráció a 70 kilométeres kerülőről
A baj is ezért következett be. Dashrath Manjhi a hegy másik oldalán dolgozott, amikor felesége vizet vitt neki a hegyen keresztül, de elcsúszott és lezuhant az egyik szikláról. Balesete után a férje segítséget kért az indiai kormánytól egy hegyi átjáró megépítésére, de csak visszautasítást kapott, hiszen az elmaradott indiai környék fejlesztése a fontossági lista legvégén szerepelt. Dashrath Manjhi elhatározta, hogy saját maga vágja át a hegyet, hogy többé ilyen baleset senkivel se forduljon elő. Először mindenki bolondnak nézte, amikor kecskéit eladta, és a pénzért vett vésővel, kalapáccsal, és lapáttal nekilátott a szikla elbontásának.
Többé nem járt sehová dolgozni, csak a hegy áttörésére koncentrált. Közben újabb tragédia történt. A beteg feleségét nem tudták időben orvoshoz vinni; mialatt megkerülték a hegyet, a felesége belehalt a betegségébe. Ezek után már tényleg megszállottként dolgozott a sziklán. Ahogy telt az idő, már a helyiek is kezdték tisztelni, néhányan szerszámokat vettek neki, időnként még segítséget is kapott a bontásban.
Végül is 22 évnyi, éjjel-nappali megfeszített munka után elkészült az átjáró. Dashrath Manjhi összesen 110 méter hosszú, majdnem 8 méter magas és 9 méter széles járatot vésett a hegy sziklájába puszta kézzel, a modern technika minden segítsége nélkül.
Amikor az átjáró elkészült, kerékpárral vagy motorral is nyugodtan át lehetett hajtani. Környékbeliek ezrei lettek hihetetlenül hálásak neki, hiszen lerövidült az út az iskolába, a munkahelyekre és az orvoshoz is. A régi hetven kilométeres útvonal nyolc kilométerre csökkent.
Az elkészült átjáró, és bal oldalt az alkotója
Dashrath Manjhi 2007 augusztusában hunyt el, ekkor már az állam is érezte, hogy adóssága van, és India állta a temetés költségeit.
Keresés
Idén augusztusban volt ötödik éve, hogy elhunyt egy indiai, aki felesége halála után úgy döntött, hogy saját kezével vág utat a hegyen, amely örökre elvette tőle a feleségét. Huszonkét évnyi kétkezi vésés és kalapálás után közelebb hozta a hegy két oldalán fekvő falvakat.
27 cm
