Hetvenöt éve készült el a világ első húzóliftje

A Davosban üzembe helyezett liftnek sokan a csodájára jártak, hiszen még a mai szemmel is tiszteletreméltó teljesítményének köszönhetően sokakat kímélt meg az állandó hegymászástól. A lift ugyan elég rövidnek tűnhet, a hossza 270 méter, de ezen az úton 60 méter szintkülönbségen át vonszolta fel a síelőt, amely még a mai korban is szép teljesítménynek számít.

Az idegen nyelvek nagyon találóan írják le a húzóliftek fajtáit, a T-lift a legtöbb nyelvben a csákányost jelenti a kapaszkodó T alakja után. Az akkori liftet J-liftnek nevezték, az alakját is hasonlóan kell elképzelni. A fából készült, hosszú, egyenes kapaszkodó a síelő feneke/felső combja mögött félkörben meghajlik, és ebbe akasztja magát a síelő. Más szóval, mintha a csákányosnak csak az egyik oldalát használnánk, de azt egy kicsit meghosszabbítanánk, és egy kicsit görbítenénk rajta, hogy felvegye a hátsó részek alakját.

A liftet már elektromos árammal hajtották, és a 270 méteres távon öt hatalmas oszlopot állítottak be. Annak idején már azt is megoldották, hogy az üres húzókarokat nem a havon húzta a szerkezet, hanem a mai társaihoz hasonlóan egy rugós megoldással a levegőbe emelte. Ennek több előnye is volt, nem lehetett csalni, menetközben beállni, és felszedni a vontatókart, és a sílift vonalán át lehetett síelni, ha nem jött senki. A lift hatalmas sikernek bizonyult, már az első szezon alkalmával, 1935 márciusáig összesen 70.000 menetet regisztráltak rajta.

Nosztalgikus film a liftről és a korabeli síelésről a svájci TV (SF) videótárából

A lift kapacitását már a következő szezonban megnövelték. Jack Ettinger, az egykori síoktató ötlete volt, hogy a J alakú kapaszkodók helyett T alakúakat kellene alkalmazni, így megduplázódna a kapacitás. Édesapja fából el is készítette a prototípust, a mérnök úr pedig már a következő szezonra átalakította a liftet, és ezzel megszületett a csákányos lift elődje. Ebben az évben Constam még egy J-liftet adott át St. Moritzban, amely már 800 méter hosszú volt, 270 méteres szintkülönbséggel. Később még összesen 30 liftet épített Svájcban és Európában, de 1940-ben a háború elől az amerikai Denverbe menekült és ott folytatta tevékenységét. Az 1965-ban bekövetkezett haláláig további 80 ülő-, és húzóliftet épített Amerikában.

A davosi lift 37 éven át szolgált eredeti helyén, a Bolgenhang oldalában. Ekkor egy modernebbre cserélték és átköltöztették a közeli Jakobshorns síterepére gyakorlóliftnek. Az évfordulót hivatalosan január 16-án ünnepli meg a Davos Klosters lifttársaság a helyi sí múzeumban.