Cikk dátuma: 2006.11.26.

Őszintén szólva ki gondolta volna a november eleji hidegbetörés és havazás után, hogy a hónap végére az osztrák sípályák javarészén a sízők és hódeszkások helyett a békésen legelésző tehenek uralják a lejtőket.

Pedig sajnos ez a helyzet; sem a közeli, sem a távolabbi síterepeken nem nevezném rózsásnak a hóhelyzetet. Igaz amennyiben az időjárás megtartja eme "jó" szokását az is elképzelhető, hogy rózsásan fognak kinézni a sípályák... szó szerint!

Az S6-os autópálya alagútjain túl megpillantottuk a világosságot, akarom írni a fehérséget; Obertauern hófedte hegyeit és lankáit. Az osztrák gleccsereket és két delikvenst, nevezetesen a tiroli Hochgurgl-Obergurglot és a schladmingi Reiteralmot leszámítva Obertauernon is lehet sízni, ráadásul nem is akármilyen körülmények közt! Ezt két dolognak köszönheti; egyrészt Holle Anyó november eleji villámlátogatásakor, nagyjából 70 cm hó esett itt, másrészt ebben a négy napos télben éjt nappallá téve üzemeltek a hóágyúk, biztos, ami biztos alapon. Ekkor sokan mosolyogtak azokon, akik beindították a hóágyúkat, pedig mennyire igazuk volt! Így fagyott a sok síterep arcára a mosoly, hiszen míg a szomszédvárban vígan síznek az emberek, addig náluk legfeljebb a gyepsít lehetne gyakorolni.

Aztán eljött november 17-e, és láss csodát, Obertauern megnyitja az idei szezont. Kicsit kétkedve fogadtuk a hírt; milyenek lehetnek a pályák, nem túl köves, milyen a hó, és hasonló kérdések merültek fel az emberben. Így árgus szemekkel követtem a külföldi fórumokat, ahol mindenki csak áradozott a pályákról. Így eldöntöttük: november 25-én Obertauern a cél, mivel az amúgy igen hóbiztosnak számító Hochkar sem volt képes beindulni. Örömünket tetőzte, hogy szerdán (nov. 22.) 20-30 cm-es friss hó hullott Obertauernon. Ráadásul csütörtökre virradóra ismételten gyártották a mesterséges fehérséget a hóágyúk.

Egy korai szombati indulás után negyed kilenc tájékán megérkeztünk a Gamsleiten 1 előtti parkolóba. Némi technikai felkészülést követően megvettük a bérletünket, ami 27,50 eurót kóstált, vagyis 20%-al volt olcsóbb az egyébként érvényes árhoz képest és fellibegtünk a Gamsleiten "bőrfotelos" hatülésesével, hogy belevessük magunkat a 2006/2007-es szezonba és egyben a szezon első íveit húzzuk Obertauern nemes lejtőin.

Hál' Isten, a beígért meleg is elmaradt, legalábbis Obertauernt nem érte el, hiszen reggel -1 fok körül volt a völgyben, míg napközben kellemesen enyhe pluszfokokban (+3,+5 körül) élveztük a sízés és hódeszkázás örömeit. A hó és a pályák a jelenlegi körülményekhez képest már-már fantasztikusak voltak, helyenként porhóval. A nap folyamán természetesen egy-két meredekebb részen kellőképpen buckásodtak a pályák, különösen a Grünwaldkopf Talabfahrt. Ez is inkább azért, mert az alsó részen egyelőre csak a pálya fele volt nyitva, illetve ez jelentette az egyetlenegy összeköttetést a völgy másik oldalával és egyben az egyedüli (hivatalosan nyitva lévő) lesikló útvonalat a völgy felé. A pályákon kívül is elfogadható volt a hótakaró (porhó, itt-ott szélfújt hóréteg), főleg a Seekareck hegyoldalain, amit délutánra már erősen, helyenként pályaszerűen szétjártak.

Bár a lejtőkön viszonylag sokan csúszkáltak, de köszönhetően a modern és gyors ülőszékes felvonóknak várakozási idő gyakorlatilag nem volt, vagy maximum 1-2 percet tett ki.

Hogy ne csak jót írjak, a Zehnerkar és Gamleiten közötti összekötő pálya második felében helyenként kis földdarabkák éktelenkedtek. Ugyanez volt a helyzet az alsó szakaszon Gamsleitentől a Zehnerkar irányába is. Különösebb gondot azért nem okoztak, ha az ember kellően figyelmesen és lassabban csúszott az említett helyeken. Mentségükre legyen mondva, hogy ez a rész szelesebb, illetve csak pénteken nyitották meg a nagyközönség előtt. A Gamsleiten 1 üléses melletti lejtőt viszont késő délután is egészen jó állapotban találtunk, így a záró-csúszásra is ezt a lejtőt választottuk.

Ami az árakat illeti; a Seekar Hotel felett lévő étteremben három deci forralt borért 4,20 eurót, míg a Bacardi-Coláért 3,50 eurót dalolnak ki a zsebünkből. Mindent összevetve egy teljesen jól sikerült szezonnyitány kerekedett ki a szombati napból, különösen, ha a többi, még zöldellő síközpontot nézzük.

A margóra:
Útközben több síparadicsom mellett elmentünk, néhány személyes benyomás:
Murau-Kreischbergen a lenti pályán (ahol a félcső is van) még semmi hó sincs, kicsit feljebb is épphogy be van cukrozódva. A csúcs közelében viszont már elég szépen néz ki, itt legutóbb csütörtök hajnalban is hóágyúztak, kihasználva az alkalmi hideget. Grosseck-Speiereck sincs hó szempontjából elkényeztetve, bár a hóágyúk már kinn vannak, de nagyon úgy néz ki még nem működtek. Radstadt alul zöld felül némileg havas. Mókásan nézett ki Reiteralm, ahogy a smaragdzöld hegyoldal felett libegett a kabinos. Bár a felső részen van hó és lehet is sízni, de Obertauern kínálatát nem éri el.

Oszd meg:

Kövess minket: