A sítúrázóknak is fizetni kell a pályahasználatért

Bevallom, tisztelettel szoktam a kényelmes felvonóból letekinteni azokra a bátor vállalkozókra, akiknél abból áll a napi síelés, hogy először gyalog vagyis inkább sílécen felbaktatnak valamelyik csúcsra mellőzve a modern kor összes technikai vívmányait, és aztán ugyanúgy lesíelnek mint mi. Néha ezer méteres szintkülönbség megtétele néhány kilométeren belül még nyáron kellemes túrabakancsban is szép teljesítmény.

A síterepeket is régen foglalkoztatta az a gondolat, hogy mit lehetne kezdeni azokkal a síelőkkel akik bérletet nem vesznek, de a pályát használják. A magyarok által is látogatott osztrák síterep Gerlitzen például úgy döntött, hogy a sítúrázók is váltsanak napi jegyet, még pedig öt euróért. A lifttársaság döntését éppen a karácsonyi ünnepek előtt hozta meg.

Más síterepek is bevezettek már ehhez hasonló intézkedést, síterepenként eltérő összeget kérnek a sítúrázóktól pályahasználat címén. Gerlitzen terepén az öt euró már tartalmazza a biztosítást, és ha még két eurót ráfizetnek, akkor egy menet valamelyik lifttel bónusz engedélyezett. Az intézkedést próbálják betartani, öt biztonsági ember várja a sítúrázókat a völgy aljában és kéri a használati díjat.

Természetesen a sítúrázóknak nem tetszik a dolog és igyekeznek azokon a terepeken szerencsét próbálni, ahol ezt a sarcot még nem vezették be, bár ebből már egyre kevesebb lesz az Alpokban. A pályafenntartók azzal érvelnek, hogy a sítúrázók is az ingyenes parkolókat használják és a nap végén a társaság által hóágyúzott és karbantartott pályán síelnek le, ilyen módon olyan szolgáltatást vettek eddig igénybe, amelyért nem fizettek.