Besízés porhóval és napsütéssel Söldenben

Itthon még nem láttunk havat, sőt odafelé Ausztriában sem nagyon, de a csúcsok már fehéren hívogattak. Sölden mintegy 800 kilométerre van Budapesttől, de ha október végén síelni akarunk, sajna muszáj ilyen messzire menni, hogy hóbiztos gleccserpályát találjunk. Sölden gleccserpályái 3300 méterről indulnak, s kb. 2600-ig ereszkednek alá.

a völgyben még zöld, a csúcson már fehér

Reggel Sölden falucskából 1400 méterről autóval vagy síbusszal fel kell kapaszkodni egészen 2600 méterre, hogy elérjük a gleccser régiót. Szezonban a faluból is járnak liftek, természetesen, de 2008 októberében még nem esett le a hó, így még nem tudták beindítani az alsó lifteket. A szerpentin szerencsére jól járható, annak ellenére, hogy éjszaka esett az eső, szépen le volt takarítva. Azt hittem, hogy Ausztriában nem divat a sózás, így meglepett, hogy ezt az utat sózással tették hómentessé.

ebben a völgyben jön fel az autóút

A pályán hóesés és erős szél fogadott, mindkettő váltakozó erősséggel, és a zord idő velünk maradt csütörtökön és pénteken is. Szerencsére a kabinos liftekben széltől védve juthattunk a csúcsra. Aztán gyorsan menekülni kellett a gerincről, mert igencsak vágott a szél, de lejjebb a pályán már viselhető volt a klima, én kifejezetten jót síeltem. A tömeg annak ellenére nem volt nagy, hogy csak a gleccserrégió volt megnyitva, s így minden síelő ide kényszerült. Szombaton, a leghosszabb várakozás öt perc volt a kabinos aljában.

Kilátó 3300 méteren a Tiefenbachkogelen

A rendezvény keretében lehetett ingyenesen bérelni sícipőket, léceket. Én egy Nordicát próbálgattam, de sítudásom nem kellően profi ahhoz, hogy szakszerű értékelést nyújtsak róla. Mindenesetre a Doberman fantázianevéhez méltón azért elég jól harapott a kanyarban. Pénteken aztán akkora lett a szél, hogy leállították a kabinos lifteket is, így meglátogattuk a Porsche Pest által berendezett tesztpályát, és néhány ősz hajszálat varázsoltunk a tesztpilóták halántékára, miután bemutattuk, mennyire jól bánunk a járművekkel a havas úton. Most először volt alkalmam kipróbálni, milyen egy ESP-vel ellátott autót csúszós úton vezetni. Ez az elektronikai csodamegoldás arra jó, hogy felülbírálja amatőr döntéseimet, gázadásaimat, fékezéseimet, s pontosan annyit adjon tovább belőle az autónak, ami nem kockáztatja a menetbiztonságot. A jármű így sokkal nehezebben csúszik meg, sodródik ki, stb.

Szombaton aztán legszebb arcát mutatta a gleccser: gyönyörű napsütés, szélcsend, jó hóviszonyok. Síeltünk is reggeltől estig amíg csak jártak a felvonók, hol egyik, hol másik gleccseren. Ja, ha még nem említettem volna, két gleccserpályán síelhetünk: a Tiefenbach és a Rettenbach gleccseren, a kettőt pedig egy síalagút köti össze, ami nem épp szokványos a sípályákon.

át az alagúton

Minden este a söldeni Freizeit Arenaban pihegtük ki a fáradalmakat, ahol sokféle szauna frissített fel (vagy épp nyugtatott le) bennünket, de van igazi víziparadicsom a gyerekeknek, csúszdákkal, játékokkal, de ha valakiben túl sok energia maradt, még teniszezni is tudott a fedett csarnokban. Nem csalódtam Söldenben, jövőre is lesz besízés, ott a helyem!