Cikk dátuma: 2012.01.05. | Szerző: T.M./ Pasaréti Síiskola

Hej-hó, sízni jó! Hej-hó, essen a hó! Síiskolánk gyakran emlegetett jelmondata meghozta hatását, idei első sítáborunkhoz biztosítva kiváló havat és sízési lehetőséget. "Igazi öröm volt látni ismét, ahogy a lelkes zöld-, sárga-, narancs- és kékmellényes manók ellepik a lachtali hegyoldalt"

Az indulás hetében már sokan figyelték aggódva a hó- és időjárás-jelentéseket, amit "Viki néni" ellenben rendszeresen hanyagol, mindenkit azzal nyugtatva, hogy "elég a hó és a jó idő akkor, ha már ott vagyunk". A 16-án időben indulóknak ez be is vált, már ami a jó időt illeti, mivel az esti órákban érkezőket már igazi téli idő fogadta: havazás, szél és némi hólánc szerelés, autó tologatás... Az első sínapra így remek hóviszonyok fogadtak minket.

"Igazi öröm volt látni ismét, ahogy a lelkes zöld-, sárga-, narancs- és kékmellényes manók ellepik a lachtali hegyoldalt" - jegyezte meg Viki. Sok gyerek, családias hangulat, jókedv és sok síelés jellemezte napjainkat. Csapataink még a néha zord, hideg szél ellenére is vidáman, csivitelve kígyóztak a hegyoldalon.
A napközbeni síelés után azt gondolnánk, mindenki inkább csak csendes pihenésre vágyik a meleg szobában, de nem a gyerekek, akik végtelen energiától téve tanúságot lelkesen vettek részt az uszodai játékokban, kézműves foglalkozásokon, társasjátékokban és mesenézésen.
A tábort záró korcsoportonkénti síversenyen mindenki szuperül teljesített!

"Köszönöm a gyerekeknek, szülőknek, oktatóknak ezt az igazán jó hangulatú, vidám síelést. Sok szép emléket vihetek idén haza karácsonyra!" - foglalta össze Viki az emlékezetes sítábort. Néhány gondolat az Ari Narikról, Vikitől:
Teljes létszám: 12 fő
Mottó: Mi a tuti, mi a jó? Csoki és a mogyoró!!!
Honnan tudom, hogy mindenki megvan és jönnek utánam? Ezt hallom hátulról: "Naaa ne előzzz!! Megelőőőzött! Hééé ott én voltaaaam!!" Persze mire hátranézek, addigra lezajlik a helyosztó mérkőzés és már tökéletes sorban kígyóznak utánam.
Kedvenc jelenet: Pálya szélén állva az egész csapat türelmesen várja Zétit, aki a meredekebb szakaszt nagyobb, biztonságosabb ívekben kanyarogva győzi le, miközben énekelget, dudorászik magában.

Amiket megtanultunk:

• Egymásra odafigyelni, megvárni, segíteni, ha elesik valaki.
• Tányéros lifttel egyedül liftezni, egyedül felállni
• Pályán szép tömött sorokban közlekedni
• Pálya jelzések, táblák figyelése (ezen még van mit gyakorolni)
• A hómanók az erdőben laknak

Bea csapata, a Kékfény:
A csapatom 9 főből állt, 3 kissrácból és 6 kislányból. Első nap nagyon hideg volt, fújt erősen a szél és szakadt a hó. Az egyik kislány, Jázmin, aki általában nagyon sokat beszél egész nap, akkor meg se mukkant, annyira fázott! De aztán délutánra kapott még pár réteg ruhát és be nem állt a dumálókája! Legalább tudtam minden nap, hogy megvan!
Volt egy másik kissrácom, Andris, aki egyik nap egyik menetében megdöntötte az esések rekordját, ötször esett el!
Nagyon ügyesek voltak mindannyian, szerintem sokat fejlődtek a négy nap alatt, alig estek ki a felvonóból...! Szívesen látnám őket a versenycsapatunkban!!! Zöld Sárkányok, Sasa csapata
Zöld Sárkányok az igazán szabadszellemű elitalakulat. Kis csapatom létszáma állandóan változott, mivel számomra oly irigylésre méltóan, ha akartak, akkor délután csak durmoltak a faházakban az óriás gőzgombócok után. Korukat tekintve ugyan a legfiatalabbak, de valójában félelem nélküli ezeréves törpék, évszázadok alatt felgyülemlett huncutsággal és rafináltsággal megáldva. Mindezt alátámasztva kifejlesztettek "új liftezési technikákat" és "energiatakarékos lesiklási technikákat" amivel igazán színessé tették a pályán eltöltött időt.

A szőnyeglift használata egyszerű de az izgalmakat kereső csapatom pillanatok alatt megtalálta benne a kihívást, először csak forgolódtak és azért potyogtak ki, majd leguggolva gyűjtögették először csak a havat, majd egy rosszul sikerült mozdulat után egymást, kis kupacba. A csúcs Kornél volt a szőnyeg liften, aki freestyle kategóriában tette magasra a lécet: gyors pörgés-forgás után egy kis guggolás majd billenés balra, majd ezt korrigálva egy erőteljes mozdulattal vetette magát be fejjel a lift bal oldalán lévő gödörbe, a fakerítés és a lift közé, mindezt úgy, hogy kezeit a teste mellé szorította és mozdulatlanul, arccal a hóba ordított. A befejezést tekintve igazán ideális volt ez a póz, mert az égnek álló lábakal könnyen meg lehetett ragadni a liftre való visszaemeléshez.

Bogika pedig minden egyes tolókaros liftezés végén kiszállás címén méltóságteljesen foglalt helyet a sílift alatt, és kapkodás nélkül teljes lelki nyugalomban várta a felmentő sereget. Hello Yellow, Koko csapata
A Hello Yellow csapat tagjai 5-6(-7)? évesek, tudásuk alapján kishaladó csoport.
Az első nap a Kinder Lachtalon kezdődött de hamar kiderült, hogy a gyerekek ügyességi faktora túltesz a pálya adottságain ezért délutántól némi szülői segédlettel az ülőlifttel megközelíthető kék, hosszú pályán dolgoztunk.

A csapat napról napra ügyesebben gyűrte maga alá a pálya vadregényes, helyenként erősebb meredekségű és váltózó szélességű, ezáltal kissé nehezített hosszát. A sikeres fejlődés leginkább az egyes körök megtételének idejében volt tetten érhető, ami párosult a vagányabb arckifejezésekkel és a "menjünk az erdőbe" és a "lehet előzni?" felszólításokkal és kérésekkel. A gyerekek a zárónapon megrendezett versenyen elért jó eredményeikkel is bebizonyították, hogy az elmúlt napok gyakorlása sikeresen megerősítette és tovább fejlesztette már meglévő tudásukat és néhányan a szülői síelések alkalmával, már nehezebb pályák meghódítására is vállalkoztak.

Oszd meg:

Kövess minket: