Cikk dátuma: 2006.12.18. | Szerző: Hernádi László

Míg az utóbbi években rendszerint lehetett síelni ilyentájt a közeli osztrák sípályákon is, addig idén korántsem ez volt a helyzet. Amiből a közelben hiány volt, abból Obertauernben bőven találtunk, ahol napsütés és hólepte hegyoldalak vártak minket

Az utóbbi évek gyakorlatától eltérően idén a közeli Alsó-Ausztria helyett Salzburg tartományig kellett utazni az első sízésért. A hajnali négy órás indulást követően egészen a Schober hágóig kellett autózni ahhoz, hogy megpillantsuk az első hóborította hegyoldalakat. Az Enns völgyében már jobb volt a helyzet, a schladming-i hegyeken már havas sípályákat is sikerült megfigyelni.

Fél tízre értünk Obertauernbe, ahol az itthon és az út folyamán tapasztalt hideggel és köddel ellentétben ragyogó napsütés fogadott minket. A sízést a Zehnerkar pályáin kezdtük, majd a "Tauern-kört" körbejárva csúsztunk az összes nyitva lévő sípályán. A délelőtt még mindenhol porhó fogadott minket, délutánra azonban a +10 C° környékére felkapaszkodó hőmérsékletnek és a napsütésnek köszönhetően egyre inkább firnesedett a hóréteg. A dolog érdekessége, hogy ilyen jellegű havon leginkább tavasszal lehet síelni, nem december közepén. Az árnyékos hegyoldalakon tapasztalható volt némi jegesedés, de összességében jó minőségű hó borította a pályákat, kivéve azokat a lejtőket, amelyeket a hóhiány miatt meg sem nyitottak a közönség előtt.

Szállást érdemes a hágó két oldalán található favakban (Untertauern és Tweng) keresni, itt az obertauerni szobaárak feléért, harmadáért is találunk nagyon színvonalas szállásokat. A pályákat mindkét településről el lehet érni negyed óra alatt gépkocsival, vagy az ingyenes síbusszal (érvényes Obertauernre szóló síbérlet szükséges!).

A síterepre tényleg igaz a megállapítás, miszerint "Itt már akkor síelhetsz, mikor máshol még zöldek a lejtők, itt még akkor is síelhetsz, amikor máshol már elolvadt a hó", értendő mindez természetesen a gleccserterepek kivételével. A súlyosan hóhiányos decemberben hatalmas élményt jelentett az összefüggő fél méter körüli hóréteggel takart sípályák és hegyoldalak sokasága. A legjobb hóviszonyok a Zehnerkar, a Gamsleiten liftek, valamint a szemközti oldalon a Seekareck, a Seekarspitz és a Hundskogel pályáin voltak.

Szombaton a kedvezményes, mindössze 19,5 Eurós napijegy és az a tény, hogy a környéken még nem sok pálya nyitott meg, rengeteg sízőt csábított, gyorsan megteltek a parkolók, a rendszámok alapján Európa szinte összes országából érkeztek sízők. A hatalmas tömeg azonban a nagykapacitású lifteknek köszönhetően szépen eloszlott a sípályákon. A parkolók mellől induló liftek és a Hundskogel alatt lévő napsütötte pályák kivételével nem kellett sorban állni a felvonóknál, az említett helyeken is mindössze 5-10 perc volt a várakozási idő.

Természetesen nem maradhatott el a Gamsleiten 2 sílift pályájának meglátogatása sem, amely a "Salzburg tartomány legmeredekebb pályája" címmel büszkélkedhet. A felvonó tetejétől gyönyörű kilátás nyílt nyugati irányba, többek között a Grossglockner is látható innen.

Az évszakhoz képes szokatlanul kevés hó ellenére a pályákon kívül is számos helyen lehetett síelni, a Seekareck kezeletlen buckapályája teljes egészében használható volt.

Hazaindulás után aztán az égi áldás is megérkezett Obertauernbe, lecsökkent a hőmérséklet és elkezdett esni a hó, amely szerencsére Ausztria többi síterepére is jellemző, remélhetőleg a legtöbb terepen biztosítva ez által a szezonkezdést, ha megkésve is.

Oszd meg:

Kövess minket: