Cikk dátuma: 2011.01.02. | Szerző: Kollmann András

"Tuoi fianchi sono le alpi nei tuoi seni le dolomiti..." A csípőd az Alpok, a melled a Dolomitok - énekli a Serenata Rap című dalában Jovanotti, az egyik olasz popsztár. Nem kell ahhoz betegesen élénk fantázia, hogy ciciket lásson bele az ember a Dolomitok hirtelen felszökő, tetején pedig lekerekített csúcsaiba.

A hely szexi. Ennek egyik oka napfény. Köszönhetően az Adriai tenger közelségének, a Dolomitok télen naposabb, mint az Alpok többi része. A másik a stílus - a Dolomitok egyszerre dögös és elegáns. A sípályák teteje 3300 m magasan van, vad sziklafalak közti folyósokban zúzhatunk lefelé kiemelkedően jól kezelt pályákon.

Miénk a pálya, az autópálya, az auto-auto-autópálya

A Dolomitokba nem lehet csak úgy kiugrani, mint a Tátrába vagy a magyar határhoz közeli osztrák sípályákra. A távolság Budapesttől majd 800 km. Ha Ausztrián keresztül megyünk, az út kilométerben rövidebb, ám sokat kell másodrendű utakon hajtani. Szlovénián keresztül szinte végig autópályán hajthatunk és sokkal gyorsabban odaérünk.

Dolomiti Superski

A Dolomitok fő attrakciója az az 1200 km sípálya, amit egy bérlettel használhatunk. A legmagasabb a Marmolada, itt a liftek 3300 m magasra visznek. A térség központja Cortina d'Ampezzo. A város környékén 5 pályarendszert találunk, ezek hossza 120 km. Ha az ember szerencsés, mindig a napsütésben sízhet! A napot a keleti fekvésű Tofanan érdemes kezdeni. Amikor ez a hegy árnyékba borul, akkor süt ki a nap a Cristallo pályán. Ha még marad az emberben energia, akkor jöhet a nyugati fekvésű Faloria. A liftek a város különböző pontjairól indulnak, egyik helyről a másikra síbusszal lehet átmenni. Cortinától távolabb fekszik a Cinque Torri és a Col Gallina. Ezek az előbbiekhez képest kisebb pályarendszerek – méretük nagyjából megegyezik Donovaly-val.
Az egy napos jegy errefelé 37 euró, a hat napos bérletért 188-at kell leszurkolnunk. Ez megegyezik azzal, amit egyéni utasként Franciaországban vagy Ausztriában fizet az ember. A Dolomitok különbözik minden más hegységtől. A pályák vad helyeken vezetnek, hatalmas sziklafalak közti bevágásokban és gigantikus fenyőfák között. Bár ide is nagyon sokan járnak síelni, az ember mégsem érzi azt az ipari jelleget, mint Franciaországban és a nagyobb osztrák központokban. A Dolomitokban elsősorban szállodákban szoktak megszállni az ide utazó sízők. Egy három-négy csillagos hotelben egy kétágyas szoba 40 eurónál kezdődik, ebben a kategóriában a felső határ 90 euró. Az 5 csillagos hotelekben nincs felső határ, a legelegánsabb hely a Cristallo, itt laknak az orosz milliárdosok. A Dolomitokban is létezik az a privát, házinénis szobakiadás, ami jellemző Ausztriára – ám ezeket kissé nehézkes lefoglalni, ha az ember nem beszél olaszul.

Never stop the Alpenpop

Cortina d'Ampezzo - mellőzi azt a generálszószt, amivel az osztrákok, svájciak és sajnos a szlovákok is nyakon öntötték a síközpontokat. Cortinában nincs minden szállodának és étteremnek Alpenhütte hangulata! A négy-ötcsillagos szállodák főúri eleganciát hoznak, a kisebb csehók pedig egyre inkább bevállalják a cool berendezést és építészeti megoldásokat. Ami az asztalra kerül, nos az fenomenális - lévén Olaszországban vagyunk. Amit itt feltétlen érdemes kipróbálni, az a polenta. A kukoricalisztből főzött kását sütőben megsütik és sajttal tálalják zöldségek kíséretében.

Lino Lacadelli és a K2

Cortinával kapcsolatban az utazási oldalak nagyjából a következőt mondják: ez volt az első, Olaszországban rendezett téli olimpia helyszíne 1956-ban, azóta a gazdagok hírességek kedvelt találkozóhelye. Nos, Cortina jóval több annál, hogy ezzel a mondattal elintézzük. A város legalább olyan jelentős szerepet játszik a hegymászás és a hegyi sportok kialakulásában, mint a francia Chamonix vagy a svájci Zermatt. A Dolomitok hatalmas sziklafalain fejlődött ki a modern sziklamászás. Az 1930-as években Walter Bonatti és Richardo Cassin olyan utakat másztak a Tre Cime di Lavaredo-n, amelyek ma is komoly erőpróbát jelent a falmászó termekben trenírozott ifjaknak. Cortina szülöttei élen jártak a Himalája csúcsainak meghódításában. A hely leghíresebb mászója Lino Lacadelli, 1954 nyarán elsőként mászta meg a K2-t. A 8611 méter magas csúcs ugyan csak második a rangsorban, ám vitathatatlanul ez a legnehezebb!

Az elrabolt expresszvonat

Cortina d' Ampezzo valóban a néhány sorral feljebb említett 1956-os téli olimpiának köszönheti a hírnevét. A világjátékokat itt kezdte bekebelezni az üzlet. A szervezők olyan ipari mogulokat állítottak maguk mellé, mint a Fiat és az Olivetti. A versenyekről 400 újságíró, 76 rádióriporter és 16 nemzetközi, illetve 12 nemzeti hírügynökség. Az olimpia után Cortina valóban maga volt a luxus netovábbja. Ide jártak síelni az igazán gazdagok. A fényűző partikról sok legenda kering. Állítólag – mielőtt Frank Sinatra a Dolomitokba utazott, felhívta a Cristallo hotelt és kijelentette, hogy csak akkor hajlandó náluk megszállni, ha legalább 50 doboz Jack Daniles whisky pihen náluk raktáron. A szálloda menten bevásárolt. Igen ám, csakhogy a swing királya egyetlen korty alkoholt sem fogyasztott, míg Cortina környékén forgatták az Elrabolt expresszvonat című filmet. Később kiderült, Sinatra abban az időben érdekelt volt abban, hogy szeszfőzdének jól menjen a bolt!

A síelésen túl

Cortina idén hatalmas sítörténeti kiállítással rukkolt elő a Casa del Regola-ban! Összeszedték a különféle síléceket az őskortól napjainkig. Meg lehet szemlélni a 30-as évek kötéseit, a 70-es évek sílécfelhozatalát, egészen korai snowboardokat és a legújabb iparági fejlesztéseket. Ugyanebben az épületben látható a Rimoldi gyűjtemény, a 300 festmény és szobor az olasz festészet olyan nagyjaitól származik, mint Campigli, De Chirico és De Pisis. Ez azt jelenti, hogy síelés után olyan szintű tárlatot nézhetünk meg, amiért egyébként Londonba vagy Párizsba kellene utazni.

A Cortina Turisztikai Hivatal honlapja: http://www.cortina.dolomiti.org/

Oszd meg:

Kövess minket: