Kösz a választ, tetszik!
"Egy lényeges pontot szemelől vesztettél szerintem:
A hóeke nyitásával az alátámasztási felület(hegysí, mely a leendő ívkülső/völgysí egyben) kijjebb kerül a kezdődő ívben, mint a súlypont!
Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!
Másik leglényegesebb pontja, hogy a nyitott, belső élére került léc ezzel a mozzanattal már az új ív bekormányzását kezdi, ami az egyre határozottabb élszög felvételével fog folytatódni. A lerakás pillanatától, a terhelés FOLYAMATOS átvételével, folyamatosan nő az élszög az ív kikormányzásáig.
A súlypont süllyed és tovább vándorol az ív középpontja felé... Tehát nem a léc felett utazik."
Tökéletesen leírtad (helyettem is megfogalmazva) a támasztott lendületet!
Nem szakmád ez neked vagy valami? :-))
És egyben szerintem meg is erősítettél engem abban, amit írtam, mármint hogy dinamika nélkül nem lehet összerakni egy f...a támasztott lendületet. Olyat, aminek valódi, logikus értelme van, nem pedig a látszatra megy. Logikus értelem alatt azt értem, hogy a további építkezés szempontjából nem mellékvágány, hanem marad a fő csapásirányban.
Még a lábbujj dolog is benne van, márpedig -nagyon helyesen!- lábujjra (és igen, főleg a nagyra) kilépni csak úgy lehet, ha van dinamika, ha az ív végén, semmiképpen nem felfelé-előre törekszik, hanem átbillenti magát a völgy felé a volt ívkülsőn.
De ha nincs tempó, dinamika, akkor vajon meg tudja, meri ezt tenni?
"Valamint a nyitással élt is vált, azaz "kislábujjról-nagylábujjra" kerül.
Ez az egyik leglényegesebb pontja a nyitásnak!"
Bizony, igaz, ez a lényege az egész nyitogatósdinak
Csakhogy a dinamika mentes (ezt nem tudom, külön kell-e írni vagy egybe, de most nem is érdekel :-), amikor láthatóan kimondottan cél a sodródós beforgatás, ezt a nagyon fontos mozzanatot fogja tönkretenni egy nyitás utáni külső léc fölé vándorlással. Ezért nem bírok megbékélni a szándékosan sodratott, a szükségesnél jobban elnyújtott beforgatásokkal.
És itt kapcsolódik a párhuzamos lendület is ehhez a témához. Nyilván ez egy hót alap, célja az "örömszerzés". :-)
Csakhogy. ;-) Itt megint nem érzem a logikát, hogy azt az élhelyzetet, amit esetleg sikerült valahogy kicsikarni (ha sikerült) a támasztott nyitásával, azt ennél a párhuzamosnál a beforgatásban elcseszi. Látszik is tisztán, hogy hatalmasakat belerángat szegény, hiszen a lapján lévő sít nem bírja megforgatni. (Mert nem is lehet.) Az enmelkedés tisztán előre irányul, én semmi völgy felé indulást, élhelyzet kialakulást nem látok. (Egyedül 4:20-nál, mert ott jött a pálya széle, nem ért rá lapján vacakolni.)
Másik, hogy ugyanott, tehát a beforgatásban a belső sível semmi befűzést, kanalat, forgatást nem látok, sőt néha azt, hogy úgy húzza mellé, hogy azzal meg tudja indítani a külső elcsavarását lapján.
Szóval ez lehet szentségtörés, de nem értem, mitől több az a párhuzamos, mint volt előtte a támasztott. Szerintem az a tempós hóeke korábban hasznosabb.
Szerintem itt (is) a korrekt ívnek valahogy úgy kellene felépülnie, hogy:
1: új élhelyzet kialakítása,
2: terhelés megérkezésének kivárása
3: már terhelt sí forgatása
Ehelyett én azt látom -persze lehet, hogy rosszul-, hogy itt arra törekszenek, hogy:
1: forgatás elindítása
2: terhelés megérkezése forgatás közben
3: határozottabb élhelyzet megérkezése, kialakítása
"Amint határozottabban uralja a súlypontváltás folyamatát, bátrabban fog éltváltani a súlypont határozottabb, következő ívközéppont felé történő indításával/ "ejtésével"."
Ez igaz, bár talán már a legelején érdemes ebbe az irányba csalogatni őket, hiszen ez mutat a cél, a penge síelés felé. Én a lapján besodródós mutatványokat mellőzném. Bármennyire is csábító néha egy sima enyhe pályán beoltani a népet egy látványos, sodródós hosszúlendülettel, én erőt vennék magamon, és mennék tovább a szerintem jobb irányba.
Má rmegint milyen késő van, őrület, grrr...
Keresés
