Pontatlan voltam: nyilván sokan és sokféle dolgot vizsgálnak, és bírálnak felül. Csak éppen még mindig sok olyan dolog van, aminek a megkérdőjelezéséről sehol nem lehet hallani. A példánál maradva a hóekeívben a kiterhelést mértékét vagy létét többször módosították, de soha nem a működésének végiggondolása miatt, hanem mert valaki úgy gondolta, hogy az egyik megoldás neki "bejött".
Hóekeívben ki kellett alakítani a szimmetrikus hóekehelyzetet, majd rá kellett vinni a testsúlyt azzal, hogy felsőtesttel ki kellett hajolni. Hol írta bármelyik szakirodalom, hogy mitől fog így elkanyarodni a léc? Sehol (legalábbis mechanikai szempontból korrekt magyarázatot senki nem adott rá). A mai napig evidenciaként tanítják sokan a gyakorlatban és tele vannak vele a hivatalos tematikák. Pedig semmilyen racionális oka nincs (és nem is kanyarodik el: a leggyakoribb hiba oka a hóekeívben maga a terhelésváltásos hóekeív).
Amióta a japánok és Szabó Laci nyomán a mai hóekét síeljük, rengeteg vita volt körülötte, és rengetegen panaszkodtak, hogy túl bonyolult, és ráadásul hibás terheléseket okoz. Pedig elég lett volna, ha sikerült elszakadni attól a gondolattól, hogy a terhelést a külső láb nyújtása meg a nagy tömeg kifelé mozgatása hozza létre. Ha valaki ezerrel nyomja az ívkülső lábát hóekébe, az tényleg nagy eséllyel belső lábon marad. Nem meglepő: a síelés nem így működik. Sőt, még a terhelésváltásos hóekét is lehet úgy csinálni, hogy jó dolgokat alakítson ki, csak ehhez rá kell jönni, hogy nem a kiterhelés benne a lényeg.
De ezt sem tárgyalja a szakirodalom.
Keresés
