A márciusi sítúra utolsó napjának Falcadet szántam.
Most is San Pellegrinóban táboroztunk le, s némi bemelegítés jellegű csúszkálás után megtaláltuk a hidat ahol át tudtunk csúszni a fülkés felvonóhoz. (most ne várjatok számokat és színeket, mert térkép nincs nálam, s a síeléskor is fejből mentem, neveket pedig megjegyezni nem tudok.)
A Col Margareta még mindig olyan magas, mint volt. Gyönyörű kilátás mindenfelé. Természetes hó fedi a tájat, ami a pályák között a természet által már szépen legömbölyítve csillog.
Első célom az volt, hogy lecsússzak Molinóba. A völgyön remek hóban, remek pályán csúsztunk át. A felvonó utáni pályák is a tanuló centrumig nagyon rendben voltak. Később az összes arra járó pirosat kipróbáltam, mindegyik jó volt, de ahogy a nap kezdett keménykedni mindegyik többé-kevésbé felpuhult.
A molinói lecsúszás nem volt egy jó ötlet. 10 óra körül már teljesen buckás és vizes volt a pálya. Ez nem a nekem való terep. Szenvedtem eleget, s úgy gondoltam a hőstettekből egy napra elég. Sajnos minden pálya, ami a molinói oldal felé mutatott nagyon hamar buckás és vizes lett.
Egy óra környékén feladtam a küzdelmet, s elhatároztam, hogy visszacsúszom San Pellegrinoba. A Margareta megközelítése viszonylag könnyen ment, aztán a lefelé vezető pálya is meglepően jó állapotban volt. Élmény volt lezúdulni a hegyről.
A pellegrinói rész is szenvedett a naptól. Furcsa úgy síelni, hogy +20 fok körüli hőmérséklet van, s az égen paplanernyősöket lát az ember.
A terepet régről ismerők mondták, hogy ilyen meleg március nagyon régen volt. Olvadt rendesen, de a környéken lévő pályáknak van még bőven tartaléka. Ha éjszaka vissza tud fagyni (s ez eddig minden nap megtörtént) reggel kicsit "rezgős" lesz a pálya, de jól síelhető.
Jövő hétre havat jósolnak!
Szerintem még bőven lehet ide jönni síelni. A napos csoda nem tart örökké, s a pályákon bőven van hó.

Csabor