1./Amikor felértünk a Col Magherita/+2513 m/ szomszédságába, körbenéztem, keresve a számos táblákat, hogy megtaláljam az eredeti szándékomnak megfelelő 20-as kék pályát 9680 m hosszával, csak táblákat találtam a "Dugonics Titusz terasz" szélén.Odamentem körülnéztem és már zuhantam is.
Eltaláltam az irányt és négy-szeri rásegítéssel sikerült végig menni 1 óra alatt.A tájszépsége többször leállított, így pótoltam a levegőhiányt is.Mint a csontbársony olyan volt a fennsík. Osztott, néha vízmosások, néhol találgatás, hol vagyunk.
2./ Térgörbék találkozása: többször láttam, ezért nem volt új, de mindíg megcsodálom a ratrak kezelők munkájának eredményét.Amikor a két gép útvonal találkozik, úgy símul össze a felület, mintha egy nagy erős ember kézzel eligazította volna.
3./Ha véletlenül, akkor érkeztünk a lifthez,amikor egy tanuló csoport, akkor pihenhettünk.
3./ a 40-es, 50-es, 60-as pályákat szívesen hoztam volna haza, és adtam volna tovább.
4./ a huszas pálya neve INNAMORATI fülbemászó kedves emlékeket idéz, a pálya meg igéz/ A Bergfex 16000 m.-nek írja való igaz a szerelem útja annyi-amennyi vagy ahányszor-annyi./