Sziasztok!
Mi tegnap jöttünk haza, és mondhatom hogy minden nagyon jó volt. Remek gondozott pályák, sehol semmi jegesedét, persze a meredekebb részek délutánra elég buckásak lettek. Mi főleg a piros pályákat kerestük, mert a kékeken elég sokszor mentél inkább felfelé, mint lefelé. A táj elképesztően szép, ami gondolom nem újdonság. Néhány képet felteszek, ha van kérdésetek, akkor szívesen válaszolok rá, ha tudok.
Ági

Január 13-án Kronplatzról sajnos csak egy napra léptünk be S. Cassianon keresztül ebbe a mesevilágba, amelyet Dolomitoknak hívnak. A sárga tojások vittek a fel a Piz Soregara. Annyira jónak tűnt a faluba levezető 7-es piros pálya, hogy azonnal le is csúsztunk rajta melegítésként. Nem csalódtunk, csak lelkendeztünk csúszás közben is. Ismét fel a Piz Soregára és irány Piz La Villa s azon belül is a várva várt Gran Risa fekete pálya! Mit mondjak, eddig is csodáltam a síversenyzőket, de így hogy le is jöttem ezen a pályán szavakat sem találtam. Elég meredek és még versenyeznek is rajta! Miután becsúsztunk a felvonó aljába meglepetten tapasztaltuk, hogy nem kell lépcsőzni a néhány méter magasan lévő szintén sárga tojásokhoz, hanem egy kis fogaskerekűhöz hasonló kabin visz fel! Volt aki a 17-es piros pályát választotta a fekete helyett és őt pedig egy 3-as beülő hozta fel a völgyből (néhány száz méter az egész!). Miután felmentünk a csúcsra belevetettük magunkat a kék pályák világába La Brancia felé. Élveztük ezeket is, aztán jött a nap egyetlen gyenge pontja a 6-os kék pálya a Pralongia alsó állomása felé. Ezt máskor kihagynám, mert inkább sífutás volt, mint siklás! Miután elértünk a felvonóig, kis tanakodás után a mellett döntöttünk, hogy lecsúszunk a Boé buborékhoz. Ez visz fel a 2000 m magasan lévő Boéhoz és onnan indul a csodálatos 1-es piros pálya! Ismét fel a kabinossal, majd onnan tovább a 2550 m magas Vallon fekete pályához. De itt álljunk meg egy pillanatra! A kabinosból kijőve jobbra pár tíz méter hosszú varázsszőnyeg feljebb vitt, hogy a fekete pályához tartozó beülőshöz ne kellje sokat gyalogolni! A Vallonról gyönyörű látvány tárul elénk, szinte az egész terep belátható! A nem túl kemény fekete pályáról csúsztunk tovább egyenesen a Passo Campolongoig, ahonnan tovább a Cherz csúcsra. La Vizzara vezető kék pálya ragyogó és szép környezetben vezet. La Vizzanál találkoztunk kis csapatunk többi tagjával az egyik hüttében. Míg fogytak a császármorzsák én nem bírtam magammal és kétszer lecsúsztam a Sole nevű kék pályán. Valóban nagyon lehet itt élvezni a kék pályákat is, mert nincsenek sokan és jó vezetésűek. Pralongiaról a kék pályán visszacsúsztunk S. Cassianoba. Miután még volt időnk, ezért ismét fel a Piz Soregara, át a Piz La Villara és csapattuk a 17-es piros pályát! A napot ismét a S. Cassianoba vezető piroson zártuk a lelkesedéstől csillogó szemekkel! Síutunk egyik csúcsa Alta Badia!