A hétvégén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kipróbálhattam magamat (snowboarddal), illetve megkedveltethettem egy barátomat a síeléssel Filzmoos pályáin. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Péntek délután értünk Filzmoosba, ahol még aznap este megkezdődött a havazás, ami még másnap reggelre sem csillapodott. Reggel körülbelül fél-egy órás autókiszabadítási akció után érkeztünk meg a pályához (szállásunk a hegyen volt) és 11 órától váltottunk jegyet a felvonóra, amely délután 4 óráig jár. Fejenként 32€-t fizettünk, illetve + 3€ - 3€-t a kártyákért, amit természetesen a végén visszakaptunk. A kleinbergi oldalon kezdtünk, a 4 üléses felvonóval a kék pályán. Nos az időjárás egyre csak rosszabbodott, igazából olyan volt ami minden edzett síelőből is kiölte volna lelket. Szakadt a hó, fújt a szél, köd volt és az összes hóágyú ment. A szemüvegem (Scott, szimpla lencsés) sajnos nem ért semmit, mert állandóan párásodott, viszont nélküle nem igazán tudtam volna nyitva tartani a szememet a hóesés miatt, ezáltal végig egy "fél vak" állapotban csúsztunk, ami nagyban megnehezítette a dolgunkat. Sajnos a barátom kedvét az időjárás és a kék pálya, ami nálunk illetve közelebbi Osztrák síterepeken (a középső lankás részét leszámítva) inkább piros jelzőt kapna, hamar elvette. Rövid oktatásom után, mindössze kettőt tudtunk csúszni együtt, majd szétváltunk. Szétválás után egyből beneveztem a szemközti hegyen található 6 személyen, kabinos Papagenora. A tetejére felérve az időjárás sajnos változatlan képet mutatott, ennek ellenére elindultam a fekete részén lefelé a korábban említett "fél vak" állapotban. A közepén óriási perecelés, de természetesen az én kedvemet ez nem fogja elvenni, még az esés közben végrehajtott bukfencek sorozatából sikerül visszaállnom a deszkára és folytatni utamat. A közepén, messziről "húzósnak" titulált keskenyebb szakasz, már-már inkább lankásnak tűnik, majd a pálya végére kikanyarodva az utolsó szakasz ismét egy óriási lejtő, szerencsére épségben leérek és megállapítom, hogy ebben az időben nincs értelme ezt a pályát erőltetni. Visszatérek a kleinbergi oldalra, ahol ismét a kék pályát választom először, illetve másodszor is. A második menet után az idő azonban hirtelen megjavul, a felhők eltűnnek és szikrázó napsütés veszi kezdetét, már a felvonón ülve eldöntöm, hogy a kék pályáról a feketére kanyarodok rá. Reggel még kint volt a lezárva tábla, kezeletlen, nincs hóágyú, viszont friss hó az igen és végre látok! :) Az elején még kicsit kanyarogtam, hogy felmérjem a hótakaró tulajdonságait, majd körülbelül a pálya 2/3-tól, megeresztettem egyenesen a deszkát. Szuper érzés volt egy kicsit a friss 70-80cm-es hótakaró tetején száguldani, messze a hóágyúk zajától és a ratrakolt pályáktól. A következő körben szintén a feketére tartok, most viszont a piros pályáról megyek rá (sajnos az idő közben ismét elromlik). A piros pálya egy lankás résszel kezdődik, ami snowboarddal nem igazán mondható ideálisnak, azonban ismét csúszok egy izgalmasat a feketén. A napot az ismételten rossz látási viszonyoknak köszönhetően, két kék pályás csúszással és az ítéletidő ellenére megelégedve zárom. A pálya tőlem megkapja a "jó", azaz a 4 csillagos értékelést, mert szép időben jó élményt nyújthat a kicsit haladóbb síelők és snowboardozók számára, azonban a kezdők számára nem ideális választás.

A kék pályán, telefonnal rögzítettem a nyomvonalat, amit itt tekinthettek meg:
http://www.sports-tracker.com/#/workout/jamforever01/6ucm0m0qd0jogroa

A tegnapi havazás után, a hidegfront elvonultával gyönyörű, kristálytiszta időre, ragyogó napsütésre, a völgyben (1050 m) -1 fok körüli hőmérsékletre ébredtünk. A mai úti cél Filzmoos település felfedezése, és a völgy két oldalán húzódó sípályák becsúszása volt. A régió nagy és népszerű pályarendszerei mellett egy csendesen meghúzó, igazi "békebeli" területre bukkantunk. Az ilyen napokra szoktunk várni egy-egy szezonban... Ha úgy jellemezném, olyan mint a mesében, akkor sem tudom igazán leírni, milyen csodálatos környezetben, fantasztikus pályákon, isteni időben csúsztunk. A hétvége (szombat) ellenére nem voltunk sokan, a lifteknél nem állt sor, a pályákon időnként egyedül síztünk, a hüttékben mindig volt hely. Változatos, szép vonalvezetésű, átlátható és átjárható pályák lent, fent az égbolton színes hőlégballonok. Tény: az ülős liftek régiek, talán lassúak is, kicsit fapadosak. Nincsenek új kabinos liftek, mozgólépcsők, mindenféle "puccosan modern" eszközök. Azonban a táj szépsége, a havas fenyvesek látványa, s mindehhez a Dachstein szikláinak háttere kárpótolt mindenért. Sízés után érdemes végigsétálni a falu főutcáján, ahol egymásba érnek a szállodák. Érdemes benézni a település zarándokhelyként is ismert templomába, ahol egy 400 éves fából faragott kisded Jézus szobor a főoltár központi alakja. Aki még nem járt itt, nem is tudja, mit mulasztott el...
A síterepet ötcsillagosra értékeltem. Nem a kiépítettség, hanem az érzés miatt.

Filzmoos: elveszve a meseerdőben

A filzmoosi képlet egyszerű, mint a reggeli tojásrántotta; végy egy északi hegyoldalt egy jókora meseerdővel és csapj hozzá egy gyors kabinost, ami a völgyből a hegytetőre repít fel. S merre mehetsz? Szinte mindenfelé, de leginkább a kabinos hegyállomásától jobbra, a sífutópályákat követve, ameddig bírjuk....

Beszámoló képekkel:
https://sielok.hu/rovat/freeride/cikk/filzmoos-freeride-2015husvet/

Múlt pénteken pár órára megnéztük Filzmoost.

Már az ebeni autópályakijárattól kezdve méteres hófalak közt vezet az út, ami közeledve Filzmooshoz egyre inkább növekszik, fantasztikus élmény !

S fenn? Kevés ember, igaz téli idill, különösen közvetlen zárás előtt, amikor a lenyugvó nap sugarai narancssárgára festik a Dachstein és Bischofsmützte impozáns sziklafalait, ami hasonlóan a síterephez vastag hótakaró alatt pompázik.

Hóhiány itt nincs, de "hókáosz" sem ;)

https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoos20190118/kep/1/

Szerintem azért nincs itt soha tömeg, mert drága, ha csak a síelhető pályakilométerekhez viszonyítjuk. Ezért szezonbérlet nélkül jobban megéri valamelyik közeli nagy pályarendszert választani. Talán ez is lehet itt a cél, hogy ne legyen tömeg, hanem maradjon mindig ilyen, egy igazi különlegesség, olyanoknak, akik a nyugalmat keresik.

Imádom. Legutóbb megszokásból ismét a Gastein-völgybe indultam el, de útközben megálltam itt egy félnapos csúszásra, mint már annyiszor. Szerencsére most nem volt lefoglalt szállásom sehol, ezért itt ragadtam. 4 napra elég is volt, pedig nyitástól zárásig csúsztam folyamatosan, és egyszerűen nem bírtam megunni. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen hely máshol.

Minden menet más. A terep elsőre talán könnyűnek tűnik, mert csekély a lejtése. De ez becsapós, mert bent az erdőben bármikor felbukkanhat egy hirtelen meredek rész, és ettől élvezetes. A patakmedreket máskor érdemes elkerülni, ami nem is olyan könnyű, mert van belőlük bőven, de most még ezt sem kellett. Rájöttem, hogy ennyi hónál bárhol le lehet jönni, még a legvadabb helyeken is, ahol azelőtt soha, gondolkodás nélkül, improvizálva. Még a patakok alján is végig lehet most csúszni, mint egy félcsőben (néhol kidőlt fákkal nehezítve). A rengeteg hó miatt most 3,5m-rel magasabban csúszunk, ez is szokatlan volt, mert ahol azelőtt sűrű rekettyés volt, ott most kisimult a terep, ahol pedig elfértem az ágak alatt, ott most feljebb vagyunk az ágak szintjén és emiatt sűrűbb.

A hely freeride szempontból egyszerűen tökéletes. (Persze mindenki mást ért ezalatt. A nagy, sima lejtők szerelmesei itt szenvedni fognak.) A kabinos felvonó mindkét oldalán lehet jönni, a végén vissza középre, vagy jobbra ki a pályára. A legtöbben ezt választják, mert könnyű, teljesen biztonságos, mégis élvezetes. Ami jobb ennél, az már nincs ingyen, gyalogolni kell érte, méghozzá felfelé. De az is kellemes, mert közben lehet gyönyörködni a behavazott erdőben és a szemben levő hegycsúcsok látványában. Az indulás helyének kiválasztása is egy jó játék: mindenhol jó, de hol lehet a legjobb? Hol fogunk kilyukadni a végén? Az útvonalakat nem könnyű megjegyezni, hiszen erdő az egész, tele meglepetéssel. Éppen ez benne a jó, ettől lesz kihívás minden menet. Könnyű elhibázni, de ha sikerül, akkor az elég a boldogsághoz.

Végig egyedül csúsztam, de a harmadik nap délután történt valami váratlan. Megláttam egy srácot a sűrűben, hogy milyen kreatívan nyomja, követtem és hozzá csapódtam. Először volt ezen a helyen, ezért utolsó csúszásként, megmutattam neki egy sétálós kört a meredek résszel. Meg volt vele elégedve. Most jön a poén: British Columbiából jött. Filzmoosba.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/filzmoos-2019-januar/kep/1/

Már mindent értek...

Először is köszönöm mindenkinek, aki itt valaha írt erről a helyről, magamtól sose jöttem volna el ide valószínű, de már egy ideje rajta volt a listámon, Nektek köszönhetően.

én így éltem meg:

6kor már ébredés, hiába aludtál el hajnal 1 órakor, vhogy megérzed, hogy valami készül odakint... Kinézel az ablakon, és már tudod, mit fogsz látni. Igen, ott van 15cm friss hó, lejött 5 óra alatt. 7ig terveztél aldni, de már nem megy. Kelnek a többiek, ez valami telepátia lehet, tudják ők is, mi van kint. Reggelinél kamera nézés, felhők mindenütt, esik, de hát ezért jöttünk, nem a napágyon fetrengeni. Kimész, leszeded akocsiról a 15 centi havat, pakolod be atöbbiek cuccát a kocsiba, mikor még fogat mosnak. Nagyon mennél már. Filzmoos. Hallottál már róla valaha? Egy kis falu, hozzá tartozó 13 km-nyi pályával. Tőled karnyújtásra kb 10 pályarendszer, mindegyik 40-150 km-nyi pályával. Viszont Te mégis ebbe a fenyők által körbevett ékszerdobozva indulsz. Annyi jót olvastál már róla, nem hagyhatod ki, ha pont itt vagy. Keresed a parkolót, de nincs, út szélén áll 20 autó, úristen, ide nem jár senki? A hó továbbra is szakad. Pénztárnál senki, már a liften is vagy, és ahogy mész felfelé, elkezd derengeni a nap... Mire felérsz süt, de még esik a hó. Csak nevetni tudsz. Keresed a páylákat, de sehol semmi, hiába dolgozták el este, nyoma sincs, ott állsz egy végtelen freeride rendszer tetején, és ha tehetnéd, egyszerre 3 irányba indulnál. Neki az első priosnak, mintha tejhabon csúsznál, nem érzed a kapcsolatot a talajjal, lebegsz és nevetsz. kb 23x hagytad már el a pályát, de ezt max 3x vetted észre. Körülötted roskadnak a fenyők a hó alatt, be-benézel közéjük. Még csak 10 óra van, de ha most vége, akkor is megérte. 1 óra altt a pályarendszer felét már megismerted, irány a másik harmad, az ősöreg kétülésessel... Lassú mint a tetű, de a felfelemenet is legalább annyira leköt, minta lefele való... Ottragadsz 2 órát ugyanazon a pályán, csak egy habos sörre állsz meg és mész tovább. Már tűz a nap, esik össze a pálya, de jön a dolgos buckasíelős része a napnak. rájössz, h ez is móka, egyre kevesebbet vágysz ratrakolt pályákra, ha ilyen lenne mindig se fájna, sőt.... Az utolsó harmad még visszavan, át gyalog az úton, ugrás a bubisba, hoppá ez északi pálya, nem verte szét a napsugár. Újraindul a napod délután 1kor, és egyszer csak fél4 lesz nem tudod hogy. Alig tudsz bepakolni a kocsiba, annyira fáradt és vizes vagy, de végül megoldod.Hazafelé még magadhoz veszel egy pakk sört, h fel tedd a koronát a napra. Mikor pedig ezt írod, újra el kezd szakadni a hó. Lassan lefekszel, mert tudod, reggel megint az óra előtt fogsz ébredni....

Múlt szombaton töltöttünk itt egy csodálatos napot. Mivel eddig csak kék pályákon vitézkedtünk, ezért a 4 üléses aljában parkoltunk és először a 2-es pályán lejöttünk kétszer, de másodikra már a piros ágát is bevállaltuk. Nagyon élveztük a csúszást. Aztán a 3-as átkötő szakaszon át váltottunk a 2 üléses felvonóra. A 4-es pályán a piros ágat is "bevettük". Majd fenn találkoztunk ismerősökkel, gyakorlott síelőkkel, akik nagy nehezen rábeszéltek az 5-ös pályára.

Eredendően elzárkóztunk ettől, mert tavalyról Klippitztörlben rossz tapasztalataink voltak a csákányos felvonóval kapcsolatban. Ott nagyon jeges volt, nagyon nehéz volt a pályán maradni. Egyszer ki is estünk. Ezért itt már nem akartunk kockáztatni. De ismerőseink azt mondták, hogy a gyönyörű 5-ös erdei pályát vétek lenne kihagyni. Végül engedtünk a szelíd erőszaknak és lecsúsztunk. Nagyon klassz és változatos volt.

A felvonónál kaptunk egy jó tanácsot arra nézvést, hogy hogy lehet annak ellenére pihentetni a lábat, hogy "lábon" megyünk fel. Azt javasolták, hogy előre kell terhelni és az pihentetőbb. Be is jött, mert semmi gondunk nem volt. Oly annyira tetszett, hogy még egyszer lecsúsztunk.

Mire visszaértünk már délutánra fordult az idő. Ekkor elindultunk a 4-es pályán, hogy még párszor lecsússzunk, de a napsütés hatására nagyon bekásásodott a pálya. Helyenként szinte "fogta" a lécet. Úgyhogy nem mentünk már itt vissza, hanem átkötöttünk a rövid csákányoson a 2-es pályára és ott lecsúsztunk.

Innét úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Papageno gondolával a szemközti hegyre, mert azt nem sütötte úgy a nap. Oda mi már a feleségemmel csizmában mentünk fel egyet hüttézni. Ismerőseink viszont csúsztak és utólag azt mondták, hogy szerintük mi is bevállalhattuk volna a piros 1-es pályát, maximum a végén a feketébe hajló célegyenest kerülhettük volna el az erdei kéken. De ekkor már majdnem 4 óra volt, így ezt most elengedtük, jövőre megpróbáljuk.

Nagyon klassz és változatos ez a pályarendszer és nagyon jól esett ismerőseink dícsérete, bátorítása, miszerint jól síelünk, csak egy kicsit nagyobb lendület/sebesség kell az előrelépéshez. De alapvetően jól fordulunk, jól helyezzük át a testsúlyt. Ez nagyon sokat jelentett nekünk.

Bár tapasztalataink azt mutatják, hogy az osztrák síterepek alkalmazottai sokkal inkább odafigyelnek a vendégekre, mint Cerknoban az ottaniak, de itt Filzmoos-ban ez még inkább kitűnt. A felvonó kezelő mindig lassított, ha kis gyerekesek szálltak ki. A csákányosnál segítettek nekünk beszállni, és mindenhol hangosan köszöntek, mosolyogtak.

A síelés után sétáltunk egy órácskát a szép házak között és eljutottunk egy lóistálló melletti régi kisvendéglőhöz, ahol mindenki ivott egy italt. Remek nap volt ez, ide majd a gyerekeinkkel is visszatérünk.