Értékelés: Hochwurzen

Sziasztok!
Igaz, eltelt egy hét, mióta hazajöttünk, de most lett annyi időm, hogy írjak néhány sort.
Március 12-13-14 három napos csúszás. Igazi, hamisítatlan tavasz. A völgyben 10-14, a hegyen 4-7 fokos meleg. Éjszaka sem volt fagy, így a pályák reggel sem voltak jegesek, kemények, de nagyon jól síelhető volt az egész pályarendszer ebédig. Délutánra gyakoroltuk a buckasízést. Nagyon élvezetes, szórakoztató, de komolyabb koncentrációt igényel, fejben is nagyon ott kell lenni.
Nem elsősorban a síelést akarom leírni, hiszen ha valaki síelt már ilyen melegben, jól tudja, hogy milyen az. Más az érzés, mint a kemény téli fagyokban. Nehéz eldönteni, melyik a jobb. Azt hiszem, egy tavaszi "kisízés" a szezonból nagyon jó szájízt ad a zembereknek :-).

Ja, amiért belekezdtem. A fejlesztések. A 2013. évi világbajnokságra készülve sok új dolog történt az utóbbi két évben a 4-hegy síhintán.

A Planai-bahn induló állomásán felépítették a Planet Planai központot, liftekkel, mozgólépcsőkkel, sportboltokkal, amit akarsz. Mellette tavaly építettek egy 4 szintes parkolóházat. Két új 8 üléses liftet építettek a Planai-on. Mindkettő egy-egy hosszú csákányos liftet cserél, az egyik a Hauser-Kaibling felől vezető átjárót támogatja, a másik a Planai tetejére vezet. Itt építettek egy új WC-t (Sky Toilet). Beülsz, és az ablakon kinézve látod a többieket, amint elindulnak lefelé. Már csak a zene hiányzik, és a sör.

A Reiteralm-on 8-as kabinos liftet építettek szintén egy hosszú csákányos lift helyett, kiszélesítették mellette a pályát.

Tetszik a http://www.skiline.cc szolgáltatás.
Összegezve: klassz a hely tavasszal is, nem csak télen, nézzétek meg egy tavaszi szezonban, nem fogtok csalódni.

Néhány képet készítettem,nézzétek meg itt: http://www.sielok.hu/fotoalbum/511206/galeria/

Egyhetes síelésünket szombaton Hochwurzenen kezdtük. Sajnos nagyon meleg volt. Igaz, nyitva voltak a völgyig, de azok a pályák már semmilyen élményt nem nyújtanak. A középállomásig viszont voltak még egész jó szakaszok. A Sun jet meletti 41-es teljesen felejtős, vizes, buckás.A 31,32,33-as pályák meglepően jók voltak, a legtutibb a 32-es volt, még délután sem volt rajta bucka, nem olvadt. A szánkópálya is jó volt még. A 37-es már akkor vízisí volt, sok helyen már földes.

Ilyen fantasztikus szép helyen már régen síeltem, mint most vasárnap. Ragyogó napsütés, és a hátsó 10-11 es pálya az tényleg a paradicsom. A gyerekek az ugratókon szinte élvezték a délutánt. A csákányos felvonó mellett pedig nagyon ötletes az a pár figura, és megmondom őszintén még idáig zeneszó mellett nem felvonóztam. A szélső 1 es piros pálya pedig egész nap ragyogóan síelhető volt. Ha jó az idő ez a hely tényleg egy paradicsom. Ha tehetem ide bármikor visszajönnék!!!!!!!!!

Megérkeztünk idei első síelésünkről, Schladmingból. Úgy indult, hogy heten leszünk, de végül 11 lett a létszám, nagyrészt innen a fórumról. Az égiek nagyon kegyesek voltak velünk, mert mind a három nap ragyogó idő és kitűnő hóviszonyok fogadtak minket. Érdekes helyzet amikor inverz a hőmérséklet, most így volt. A völgyben szinte sosem olvadt, sőt ma reggel -9 fok volt, ellenben a hegyen még + 10 fokot is mutatott a hőmérő. Ennek megfelelő volt a hó állapota, tegnap a magasabb pályákon igazi firn-hó élményben volt részünk.
Nagyszerűek a fejlesztések, az új Planai völgyállomás jól sikerült, de én az új 8 személyes liftnek örülök, ami kiváltotta a két régi csákányos felvonót. Sokkal komfortosabb lett az összeköttetés Haus és Planai között. Ugyancsak tetszett az új kabinos és a hozzá tartozó pálya Reiteralmon, bár itt nem sokat időztünk, mert a hinta másik végében parkoltunk és igyekezni kellett vissza.
Hosszan sorolhatnám az élményeket a pályákon történtekről és az esti eszmecserékről, de hagyok másokat is kibontakozni a csapatból. Képeket holnap töltök fel....

Sziasztok
Mi is nemrég voltunk 4 napig Schladmingban. Planainál a Mitterhoffer szállodában laktunk. A Golden Jettel fel lehetett jutni gond nélkül a hegyre. De a Hochwurzenre csak a kétülésessel tudtunk feljutni. A síterepek jól karban voltak tartva. Az összes lift járt nem volt szél sem, úgyhogy minden ok volt.
Tavasszal szeretnénk eljutni a Dachstein gleccserre síelni meg a jégpalotát szeretnénk megnézni. Nem tud valamelyiktek jó szállást a gleccser közelében ill. lehet áprilisban síelni a gleccseren? Ha valakinek van valami tapasztalata szívesen veszem a hozzászólásaitokat.
Köszi mindenkinek.


Kandika

Az elmúlt 5 napban a megunhatatlan Schladming-Dachstein régiót, nagy kedvencemet fedeztük fel újra. Az időjárás kegyes volt a síelőkhöz, az ünnepek előtti héten tökéletes síelő idő volt, -10 fok, felhőtlen ég, szélcsend, és szikrázó napsütés. Utóbbi sajnos csak a hegycsúcsokon volt észrevehető, a pályarendszer fekvése miatt ugyanis ősszel és a tél első felében a nap nagyobb részében árnyékban vannak a pályák, ami a hóminőségnek kedvez, a hangulatnak nem annyira. A napsütés szerelmeseinek emiatt inkább tavasszal ajánlanám ezt a régiót.

Elsőként dec. 19-én Galsterberget vettük célba, amolyan bemelegítésként a "síhinta" előtt. Hétvége ellenére alig lézengett valaki a pályákon, pedig a körülmények tökéletesek voltak. A hidegnek köszönhetően nagyon kemény és gyors volt a hó, és egyáltalán nem romlott a nap folyamán a minősége. Előszezon lévén 1-2 pályával még nem készültek el teljesen, a csúcsról induló fekete és a síkrossz pálya sem volt még ideális, gondolom a főszezonra lesz 100%-os a rendszer. Ennek ellenére nagyon jókat lehetett csúszni, és külön szerencsénkre ezen a napon ingyenes sítesztet tartott egy helyi bolt, aminek köszönhetően kipróbálhattam a Fischer idei versenymodelljeit, mondanom sem kell, nehéz volt megválni tőlük, különösen a szlalom léc jött be nagyon. Galsterberg nagyon szuper kis hely, barátságos hangulat, változatos pályák, család- és gyermekbarát szolgáltatások jellemzik, mindenképpen megér egy napot.

Hétfőn Hauser Kaiblingból indulva Planaion át, Hochwurzenig hintáztunk, majd vissza. Az első összeköttetés sokat javult a Planaira vivő új 8 személyes ülőfelvonóval, ezzel az utolsó stratégiai fontosságú helyen is felszámolták a csákányost a síhintában. A schladmingi Zielhangot ilyen jó állapotban még nem láttam, se bucka, se jég, csak kompakt műhó, némi porcukor szórással, egy álom volt rajta leereszkedni. Az új völgyállomás nagyon high-tech, nem lehet belekötni semmibe (talán csak annyi, hogy nekem túl meleg volt a lenti zárt részen, a dolgozók rövidujjúban flangáltak, síruhában ez kicsit erős). Hochwurzenben a kétszemélyes ülőlift már megérett a cserére, a 3 felvonóval közel fél óra az út a csúcsig, remélem a VB előtt ezt is eltűntetik a stájer sógorok, és varázsolnak a helyére valami újabb csodát. Aki kifejezetten itt akar síelni, ajánlott Pichlből feljönni a kabinnal (Reiteralm felől). Amúgy nekem az itteni pályák jönnek be a legjobban a négy hegy közül. Délután az utolsó felvonóval értünk vissza a Kaibling csúcsára, így már naplemente közepette ereszkedtünk le a parkolóba a piros pályákon. Fél 5 körül már csak a személyzet volt látható rajtunk kívül, síelő sehol, a hó azonban még mindig tökéletes volt. Mire leértünk, a telihold is feljött az égre.

Kedd Planai és Hochwurzen, az előző naphoz hasonlóan zéró ember, hibátlan síélmény. Délutánra balga módon, előzetes tájékozódás nélkül beterveztük Dachsteint, ami sajna karbantartás miatt elmaradt, elvileg holnap nyitnak. Úgy tűnik, minden évben ilyenkor karácsony előtt zárnak be néhány hétre, megint tanultam valami újat a régióról. Helyette Rittisberg lett a beugró, amitől nem sokat vártam, ehhez képest meglepően kellemes piros pályák (2 db) találhatók itt, ráadásul 15 és 16 óra között összesen 3 emberrel találkoztam rajtunk kívül (ami újabb 3 főt jelent, így a létszám 50%-át tettük ki). A 4 személyes ülőlift kicsit lassú, de cserébe gyönyörű innen a panoráma a Planaira és Hochwurzenre, mindkét hegyet teljesen belátni, pályákkal, liftekkel együtt, mint egy nagy sítérképen.

Szerda Reiteralm. Kisebb megfázás miatt csak délre értem ki a pályára, így mindenhol csak egyszer tudtam csúszni. A vadonatúj Preunegg kabinos melletti pályák egy csúszás alapján is biztatóak, a jövőben nagy kedvencek lehetnek, jól variálhatóak a többivel, nem csak az új felvonó tetejéről, hanem a Gasselhöhéről is elérhető ez a rész. Reiteralmon is van még egy gyenge pont, a Pichlből felhozó kétszemélyes "romantische lift", ami megérett már a cserére. Bár van egy elméletem, miszerint azért nem nyúltak még hozzá, mert a 3 lifttársaság (Hauser Kaibling, Planai&Hochwurzen&Dachstein, Reiteralm&Fageralm) egymással is konkurál, ezért inkább azokat a fejlesztéseket helyezik előtérbe, amelyekkel saját pályáik vonzerejét növelik (Preuneggbahn), és nem a szomszédba való átruccanást könnyítik meg a turistának. Meglátjuk, mi lesz 2013-ig a lift sorsa, valószínűnek tartom, hogy a közérdek előbb-utóbb érvényesülni fog.

Tegnapra utolsónak beiktattuk Riesneralmot, de erről majd a saját topicjában.

Kellemes Ünnepeket, és hóban gazdag Új Évet mindenkinek!:)

Rövid beszámoló Planairól: Hétvégén a régióban pihentünk, így gondoltuk vasárnap kipróbáljuk Planait. Felemás érzelmekkel távoztunk innen, ugyanis nagyon szeretjük ezt a síterepet, de sajnos pechünk volt a nappal.
Kezdem a jóval: Volt hó :) Délelőtt síeltünk egy jót, besízésnek remek volt, főleg, hogy októberben léc volt a lábamon. Reggel rajtunk kívül szinte csak versenycsapatok jelentek meg a parkolóban. Aztán a kasszánál jött egy kis hideg zuhany. A meghírdetett 3 lift és 5 pálya helyett, az 1-1 variáció volt a reális, mert viharos szél volt a csúcson, így a többi zárva. Hütte, WC egy szál se, ugyanis a fenti hütték voltak nyitva, csak felvonó hiányában nem lehetett őket megközelíteni. Sakk-Matt.
Ennek ellenére remek napot zártunk, megpróbáltuk pozitivan értékelni a napot, hogy legalább síeltünk. A hó sem volt olyan rossz, ahhoz képest milyen meleg volt. Szinte biztos, hogy még a szezonban visszatérünk ide, mert szerintem az egyik legjobb sírégió Ausztriában az AMADE. Szerintem akik szombaton síeltek, csak pozitiv benyomásokkal távoztak, mert a szálláson este mindenkinek vörös, önelégült feje volt:) (sunshine)

Üdv Mindenkinek!

A húsvétot Schladmingban töltöttük. Két nap gyönyörű napsütésben, 7-10 fok melegben csúsztunk. A pályák kiválóak voltak, akik tervezik még, hogy ellátogatnak ide, csak bátran. Húsvét hétfőn reggeltől havazni kezdett a pályák felső szakaszán, alul esőzött. Azt hiszem, hogy kitartanak ebben a hónapban a szezonzárásig.
Két új liftet adtak át tavaly óta, az egyik a Planai-on, 8 üléses székes, ez nem nagyon tetszett, automata a védőkorlát zár. Gondolom a gyerekek miatt, mert ez a lift szolgálja ki a gyerekek számára készített Hopsi-parkot.

A nyári időszakra mindenkinek kellemes időtöltést kívánok.
AZ ERŐ LEGYEN VELETEK!

Schladming 2010,03.05-2010.03.12

Hat nap síelés. Vegytiszta gyönyör, amit nem árnyékol be másnemüek jelenléte. Ketten egy barátommal. Nincs semmi sietség, kapkodás. Délelőtti kényelmes indulás, kellemes utazás. Nem akarunk az utazás napján síelni. Akinek 6 szépséges nap megadatott élvezze ki. Itt nincs helye a hebrencskedésnek.
Sokáig tanulmányoztuk a térképeket, mikor merre vigyen az utunk. Végül úgy döntöttünk ezt a pályarendszert alaposan el kell olvasni. Tehát induljunk balról jobbra. (köszi az észrevételt a lelkes fórumozóknak, bár ők nem tudhatják, hogy néha még a térképet is fordítva tartom).

Első nap. 2010.03.06. Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Második nap. 2010.03.07. Planai+egy kicsit még Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Harmadik nap. 2010.03.08. Hochwurzen
Beszámoló a síterep fórumában.

Negyedik nap. 2010.03.09. Reiteralm

Fogy ki a „bateriből”a delej. Szép lassan elfogyunk. Az előző három nap önfeledt száguldozása érződik rajtunk. Szinte minden fáj.
S akkor mit látok? A helyi TV mínusz 15-20 fokokról beszél, kb. 20km/órás szélről. Igaza van, mert az ásványvizünket épület alapba lehetne rakni, olyan kemény.
Nehéz az indulás, de négyből négyet volt a megállapodás.
A korábbi napon már látott Pichl volt a cél. Kevés autó, forgalomirányító, anyós külsejű mama, jól indul.
A sícipők felvételénél indul a szenvedés. Életem hátralévő éveit arra fogom szentelni, hogy magától bekapcsolódó sícipőt tervezzek, persze távirányítóval. A csatolást már kesztyűben kell befejeznem, mert leesik az ujjam.
Kis, öregecske kétszemélyes felvonó kapaszkodik a hegyen felfelé. Lassú, mint a töltött éticsiga, buborék, egyéb sallang nincs. Az ember odaáll az indulási pontra, egy tisztességben megőszült úriember felhajtja a háttámlát, az ülés vádlin vág, s ha még mindig bírod, s meg tudod lovagolni az ülést (rodeóba illő mutatvány) már kapaszkodsz is felfelé. No a gyorsaságot el lehet felejteni. Mosolyogsz, mert a parkírozóban úgy maradt a szád, de aztán nevetni kezdesz, mert csoda következik. Jön egy állomás ahol menet közben lehet beszállni a kétszemélyes ülőkére. Ilyent még nem láttam. Sajnos míg mi arra vánszorogtunk senki sem próbálta meg a mutatványt, pedig kíváncsi voltam rá, tornában biztos D elemnek értékelnék.
A csotrogány meglepően hosszú, derekasan birkózik a heggyel, mi pedig a mínuszokkal. Az biztos, hogy itt lefelé csak egyszer jövünk.
Kalandos körülmények között kiszállunk, s irány a 4 személyes F jelű felvonó. Addig megyünk felfelé, amíg bírjuk. Itt van buborék, hideg is, de legalább nem csapódik arcunkba a hó.
A tetőn nekilátunk a síelésnek. Most nem részletezem az útvonalat. Bejártunk mindent, de nem esett jól. A 2-es piroson olyan szél fújt, hogy éreztem a boxer alsómon nem gomboltam be a középső gombot. (már bocsi, de ez így tényszerű)
A reggeli időpontban meglévő nyomok számából arra következtettünk, hogy éjszaka nem végeztek maradéktalan pályakarbantartást, ennek ellenére, talán a nagy hideg miatt a pályák jó állapotban várták Amundsen leszármazottait.
Nagyon jó volt az 1-es piros, ahol valaha világkupa futamot is rendeztek. A pályarendszer középső részén oktatópályák, tanulóknak való finomságok, gyermek csalogatók találhatók. Gondolom a nap végén lefelé majd a Silver-Jet fülkés felvonóval mennek.
Akár a 2-es vagy az 1-es piros pálya irányába indulunk hangulatos piroskán száguldozhatunk. Könnyedén lemehetünk a Gleimingnél lévő fogadóállomásra. Szinte mindegyik piros pálya jónak mondható. Mindegyiken lementünk egyszer-kétszer. Javaslom az 5-öst is megnézni. Kicsit kiesik, s csak csákányoson lehet visszajönni, de hangulatos pálya. A feketék komolyan feketék, tanulóknak nem javasolt.
Küzdöttünk az elemekkel, a hóval, a széllel, a hideggel. Csúsztunk a tanuló pályák kivételével mindenhol, de sok ismétlésre nem vállalkoztunk, pedig a pályák megérdemelték volna a kettőnél több lecsúszást..
Megmértük csúszási sebességünket az időmérő szakaszon. Valószínű híztam, mert lakott területen ekkora sebességnél még a türelmi határból is bőven kiesnék, s alapos bünti lenne részem.
Pichl felé a lemenetel legalább akkora kaland, mint felmenni. Ez a pálya nincs kitalálva. Hektikus a nyomvonala, kétszer átmegy az országúton, s Ausztriában, mint tudjuk tisztítják az utakat. Nem volt nagy élmény lejönni. Mindenkinek javaslom, hogy inkább Gleimingnél álljon meg. (Pichl mellett szól viszont Hochwurzen megközelíthetősége, ami fontos, mert jó síelő számára, aki mindig új dolgot akar felfedezni Reiteralm egy egész napig nem tart)
Négy nap, négy hegy. Teljesítettük vállalásunk, holnap valószínűleg beszámoló nélkül síelünk.
S a sok negatívum után, amelyeknek fő oka az időjárás volt egy pozitív dolog is legyen. Találtunk levest, majdnem olyan volt amilyent láttam, de a körülményekhez képest ez is nagyon jól esett. (még a hüttékben is alig lézengtek a síelők)


Csabor

Schladming 2010,03.05-2010.03.12

Hat nap síelés. Vegytiszta gyönyör, amit nem árnyékol be másnemüek jelenléte. Ketten egy barátommal. Nincs semmi sietség, kapkodás. Délelőtti kényelmes indulás, kellemes utazás. Nem akarunk az utazás napján síelni. Akinek 6 szépséges nap megadatott élvezze ki. Itt nincs helye a hebrencskedésnek.
Sokáig tanulmányoztuk a térképeket, mikor merre vigyen az utunk. Végül úgy döntöttünk ezt a pályarendszert alaposan el kell olvasni. Tehát induljunk jobbról balra.

Első nap. 2010.03.06. Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Második nap. 2010.03.07. Planai+egy kicsit még Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Harmadik nap. 2010.03.08. Hochwurzen

Reggel meglepve tapasztaltuk, hogy a szoba erkélyére kirakott alkoholmentes italaink megfagytak. Ez azt mutatta, hogy a hőfok még az előző napinál is alacsonyabb. Mínusz 14-el indultunk. Nagy kedvünk nem volt, de megígértük a napi egy hegyet, mi mást csinálhattunk volna, mint pakolás, öltözés, s irány a kocsi.
Bevallom egy kicsit féltem ettől a naptól. Hochwurzen emlékeimben úgy élt, mint a nagy sorbanállások terepe. A parkírozó korrekt, szőke nő meszel, de a hegyre egy kétüléses felvonó visz, s ez a sorbanállás fő oka.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az induló állomás csodálatos. Netezni lehet, e-mailozni lehet, kiadja a skiline, hogy előző nap mennyit mentünk, mozgólépcső, ami reggel felfelé, délután lefelé megy, s minden földi jó.
Bocs, hogy felemlítem, de az ember fiának komfortérzetéhez hozzátartozik a normális WC. No, ezen az állomáson ez csodálatos. A fülékben kis rácsos kosárban van hely a sisaknak, kesztyűnek, akasztó van a falon, deszka fertőtlenítő, az előtérben hajszárító, nem is tudom, hogy a női szakaszban milyen további csecsebecsék találhatóak. Mindenki engedelmével, most nem is célozgatnék a dologra. A lényeg az, hogy ezen a hegyen minden klotyó nagyon rendben volt. Találtam az egyik hüttében olyant, ami egy római kori fürdőhöz hasonlított. Csodálatos kivitel, remek formatervezés. Megjegyzem, egész Ausztriában ez a dolog jobban rendben van, mint nálunk. Mi lehet ennek az oka?
Másik dolog. Minden hüttében lehet dohányozni. Nálunk gyakorlatilag az éttermekből száműzték a dohányosokat. Itt nem voltak olyan szorgalmasak. Én nem dohányzom, s nem is értek egyet azzal, hogy valaki egészséges tevékenység során mérgezze testét. Itt szabadon lehet, nálunk némi korlátokba ütközik. Ki-ki döntse el neki melyik a jobb.
Az elméleti fejtegetés után talán térjünk vissza a síelésre.
Mint említettem a hegyre való feljutástól féltem. A Goldenjet egy gyönyörű felvonó, de a létesítésének okát nem értem. Talán a Planaira való feljutásnál Schladmingot akarták tehermentesíteni. Felmenni lehet, de lesiklani már nem. Talán építenek másik pályát, de én jobbnak tartottam volna a kétszemélyes „retro” felvonó cseréjét. De nem én vagyok a tulajdonos, sajnos.
Jött a meglepetés. Nem volt tömeg. Hétfő, vagy kijárási tilalom volt az oka, ki tudja, de pillanatok alatt be tudtunk szállni, s „hatalmas” sebességgel vitt az öreg kétüléses felfelé.
A retro után átcsúsztunk a II. jelű felvonóhoz. Eredetileg vissza akartunk menni a fogadó állomásra, de a lécek alól hallatszó hangok úgy hatottak ránk, mint versenylóra a startpisztoly. Rohanás fölfelé a III.-as felvonón. Ez egy érdekes alkotás. 5 fülke megy egymás után, mindegyikben 15 ember. Sok érdekes műszaki megoldás. A beléptető rendszer nem enged be több síelőt, mint 5*15-öt. Érdekes nézni, hogy milyen arcot vág, aki azt hiszi elromlott a jegye, mert nem tud bejönni a beszálló térbe. Van középső állomás is, de minek? Ha itt van az ember csak felmegy a tetőre. (a felvonó mellett van egy csákányos is a középső állomásig, aki szereti használja)
Érdekes, hogy a felvonóból kiszállva, még lifteznünk is kell, hogy a tényleges csúcsra jussunk. S innen indulhat igazán a száguldás.
A végén még morcos, szekánt vén muksóból, jovális, szeretetreméltó öreg bácsika leszek, de ezt a pályát is dicsérnem kell. Hihetetlen jó minőségű pályákon tudtunk száguldozni. Kitűnő előkészítettség, nagy szélesség, az ember kedvére választhatta meg a nyomvonalat, szinte megállni sem volt érdemes. A 33, 32-es pirosok kitűnőek. Ha a csúcsról a 31-es piroson csúszunk le, a hegy másik oldalára kerülünk Pichl felé. A jó minőségű pirosról a felvonók végállomásánál áttérve a 40-es pirosra Pichlbe jutunk. Ha valaki el akarja kerülni a sorbanállást itt egy alternatív lehetőség Hochwurzen megközelítésére. A 40-es piros egyébként egy érdekes nyomvonalú pálya. Kellemes, széles az itt szokásoshoz méltó módon indul, majd egy derékszögű letörés után (az ember itt könnyen lezúghat a mélyben lévő szállodába, ha nem vigyáz.) erdei útként megy tovább. Nem az én világom, de piros erdei úton még nem mentem. Fantasztikus. Olyan autós érzése van az embernek. Jön a kanyar, vissza kell dugni kettőt, s kézifékkel bevenni. Mindenkinek javaslom kipróbálni.
Ha Planaira azt mondtam, hogy az nem való a tanulóknak, akkor itt ennek az ellenkezője igaz. Az alsó részen lévő kék pályák minden kezdő igényét kielégítik. Tanuló pályák garmada, mozgószőnyeg, síiskolák özöne, mi kell még. Ha valaki már szárnyát bontogatja a pirosokon jó szórakozást talál. Javaslom még a 41-es pirosat, ami a középső állomásról indul. Nagyon jó. A felvonója érdekes. Egy fülke, egy ülés. Nagyon nem értem a funkcióját, de biztos van.
A nap végén a fogadó állomásra kék és piros pályán is lejuthatunk. A legjobb, ha valaki egész nap a kékeken ment, s piroson jön le. Akkor tanult valamit aznap.
Egész nap száguldoztunk. Harmadik napja síelünk, de még nem teltünk be a dologgal. Igaz még a kedvenc levesemet sem találtam meg egyik hüttében sem. (talán a végén visszamegyünk Hauser Kaiblinig) A hütték hozzák a területen jellemző szinvonalat.
A terepet mindenkinek tudom ajánlani. Lehet, hogy ez lesz a kedvencem?


Csabor

Schladming 2010,03.05-2010.03.12

Hat nap síelés. Vegytiszta gyönyör, amit nem árnyékol be másnemüek jelenléte. Ketten egy barátommal. Nincs semmi sietség, kapkodás. Délelőtti kényelmes indulás, kellemes utazás. Nem akarunk az utazás napján síelni. Akinek 6 szépséges nap megadatott élvezze ki. Itt nincs helye a hebrencskedésnek.
Sokáig tanulmányoztuk a térképeket, mikor merre vigyen az utunk. Végül úgy döntöttünk ezt a pályarendszert alaposan el kell olvasni. Tehát induljunk jobbról balra.

Első nap. 2010.03.06. Hauser Kaibling
Beszámoló a síterep fórumában.

Második nap. 2010.03.07. Planai+egy kicsit még Hauser Kaibling

Talán jobban járnánk, ha Nőnapot tartanánk ma, hiszen az ablakon kinézve szakad a hó, a pálya ködben. De nem hoztunk oldalkocsit, így csak a távoli hódolat és üdvözlet marad a női nemnek, mi pedig öltözünk s irány a borzadály.
Lusta ember néhány száz métert is kocsival megy. A szálloda előtt beszállunk, s 3 perc múlva már Planainál is vagyunk. Itt is volt irányító a parkírozónál, de egy halvány mosoly kíséretében mi a parkolóházba mentünk. Imádom, ha a pályáról arra a szintre síelek be, ahol a kocsit hagytam. Most az első szinten sikerült helyet találni, lefelé ez a néhány méter még jól fog esni.
Tegnap kihagytuk a két hegy közötti átjárást, tehát ma irány a hegy teteje, s átmegyünk tegnapi vitézkedésünk helyszínére.
Meglepő módon az Olimpia Stadion felvonónál viszonylag kevés ember várt. Talán ez a rossz időnek volt tudható, pedig vasárnap lévén több emberre számítottunk. Pillanatok alatt felértünk (kb.10 perc) a felső állomásra. A logisztika itt következett.
A fülkés felvonó felső állomásáról ( ezt a mai nap még többször látjuk) nem lehet a Hauser Kaibling felé menni. Le kell csúszni a 9a piroson (kellemes még hóesésben is), s valahogy eljutni a K jelű felvonóig. Onnan irány felfelé, s egy kéken, ami az erdei mivoltja ellenére meglepően jó, az ember fia (lánya, mint említettem ezen az úton nincs) könnyedén eljut a 10-es pirosig. Itt le kell menni, tovább a 11a-n s némi kanyargás után már az F jelű felvonónál is vagyunk. Kidőlt erdők között vonszolódik a felvonó, s a Hauser Kaibling tetején találjuk magunk. Elindulunk jobbra az erdő felé a 6-os kék irányba, s némi csúszás után egy 7-es számú fekete pálya előtt találjuk magunkat. Ezt nem hagyhatjuk ki. Le a völgy felé, felszállunk az I jelű felvonóra, s lezúdulunk a 7-es feketén. Nagyon kellemes, széles, egyenletesen jó szándékú fekete, vagy inkább szürke. Mivel sietünk, bevágunk balra az erdei útnak, s Planainak vesszük az irányt. Nem megyünk le a 6-os kékre, szenvedni akarunk, s a 6a kéken erdei utazunk tovább. Itt rábukkanunk egy csákányosra, bár a csákányos iránti utálatom már-már közismert, felmegyünk rajta, mert a képmezőbe beúszik egy hütte, amit csak a 8-as kéken lecsúszva közelíthetünk meg. Megérte. A sörhab még a bajszomon, s csodák csodája a hó is elállt. (azért egy ilyen hütte üzemeltetésébe belevágnék, csak a májam bírja). A 6-os piroson (kék is van, de azt nem kerestük) lezúdulunk a P jelű felvonóig. Megjegyzem, hogy ez a piros egész sötét piros. Aki magát előadva a letörésnél nagy sebességgel lezúdul, ha nem komoly tudással rendelkezik meglepetés érheti. De mindenkinek ajánlom, mert a látványelemek is lényegesek.
Szinte már visszaértünk a kiindulási pontunkra, felmegyünk az L jelű csákányoson (kettő van egymás mellett, egyem a drótkötelüket) s máris a Planai tetején vagyunk, ahol egy kéken kezdhetjük meg a hegy meghódítását, de az már egy másik történet.

Kicsit felvillanyozódtunk, a hóesés elállt, a nap komoly küzdelem árán legyűrte a felhőket, a reggeli vesefájdalmaim már a múlté, akkor talán síelhetünk is. (megjegyzem a reggeli látogatásunk a szomszéd hegyre, hüttével együtt sem volt másfél óránál több, tehát vétek lett volna kihagyni.) Megjegyzem egész nap 10-12 fok mínusz volt, de szakállamra az előző nappal ellentétben nem fagyott oda a hó. York napsütése rosszkedvünk telét, fénylő nyárrá változtatta át. (bocsi)
A tudományos elme mindig tervez. Az én agyam pedig srófra jár, csak néha a menetet tévesztem el. Kitaláltam, hogy balról jobbra küzdjük le a pályákat. Nem részletezem. Örömünkben ámokfutást csináltunk. Le akartunk jönni a 9-es piroson, aztán tovább az 1-es piroson. Természetesen a 3-as pirosra tévedtünk, nem találtuk az átjárót az 1-es felé. Végül a dolog már nem is volt érdekes. Mentünk amerre a léc orra állt.
Aki közelről ismer, tudja, hogy nem szórom a dicséreteket, de a mai nap egy más dimenzióba tartozik. Minden pálya kitűnő minőségű volt. Egyszerűen elvarázsolódtunk. Voltam már Schladmingban, de most megérintett a pálya. Ragyogó napsütésben, kitűnő hóban, száguldoztunk föl és alá. Szinte le sem akartunk jönni a hegyről. Minden pálya legyen piros vagy fekete kellemesen síelhető volt. A 8-as pálya környéki fun parkot, kijelölt időmérő pályát, egyéb szépségeket mindenkinek ajánlom. Nem tudom mennyit mentünk. Be akartunk járni minden pályát, s ebből egy száguldás lett, többszöri völgybeszállással, s pályaismétlésekkel. Ha eldobom holnapra a combizmaimat, akkor is megérte!
A pályák a nap végére már vesztettek simaságukból, de zavaróan nem voltak buckásak. A 3-as feketén délután néha érezni lehetett a hó alatt lévő jeget, de ez a mai nap csak az adrenalin szintünket fokozta. Amilyen rosszul indult a nap, olyan ragyogó volt. Becsúszva a parkolóházba, sajnáltuk, hogy a felvonókat már lezárták.
Planai nem való azoknak, akik most tanulnak síelni, de akit már megcsapott a síléc éle alól felszálló porhó, az itt biztos jól érzi magát.
Csak egy sztori. A felvonóban együtt ültünk egy deszkással és egy kutyással. A deszkás még szokásos, de a télikabátba öltöztetett kutya a felvonón nekem már sok. Végül kiderült, hogy mind a négyen magyarok vagyunk. Mi itt élünk, a kutyás Szerbiából származik, de itt van háza, a deszkás pedig kivándorolt. Kicsi a világ.
Tegnap némi kellemes levesre vágytam. Vágyaimat a mai nap nem sikerült beteljesíteni. Voltunk több hüttében, helyünk is volt, de az a kellemes kinézésű leves csak nem került elő sehol. Éhesen, de nem szomjasan fejeztük be a napot. Még négy napom van a leves feltalálására. Végszükség esetén, de már beszámolón kívül visszamegyek Hauser Kaiblingra.
Még egy. Ki tudja pontosan, hogy mik a követelmények egy 4, vagy 5, vagy 3 csillagos szállodánál? Érdekelne. Bizonyára csillaghullás lenne.
Holnap jobbra eggyel jön a következő hegy.

Csabor

Schladming 2010,03.05-2010.03.12

Hat nap síelés. Vegytiszta gyönyör, amit nem árnyékol be másnemüek jelenléte. Ketten egy barátommal. Nincs semmi sietség, kapkodás. Délelőtti kényelmes indulás, kellemes utazás. Nem akarunk az utazás napján síelni. Akinek 6 szépséges nap megadatott élvezze ki. Itt nincs helye a hebrencskedésnek.
Sokáig tanulmányoztuk a térképeket, mikor merre vigyen az utunk. Végül úgy döntöttünk ezt a pályarendszert alaposan el kell olvasni. Tehát induljunk jobbról balra.

Első nap. 2010.03.06. Hauser Kaibling

Reggel szomorúan konstatáltuk, hogy néhány fok (6-7) mínusz volt tapasztalható, s egész lelkesen esett a hó. Ha már megígértük magunknak, azért elindultunk. A negatív hozzáállásunk az elmúlt napok mulatozásainak volt köszönhető. A haver 50. évét töltötte be. Karonülő! Így én voltam a sofőr, de leginkább egy japán turistára hasonlítottam, főleg szemileg. Lényeg az, hogy a kocsi odatalált.
Szeretem az olyan parkírozókat, ahol irányítják az embert. Talán ezért is lett helyünk.
A 726 méter magasan lévő Hauser Kaibling Talstationból indultunk.
Vételeztünk egy térképet, s meg is álltunk. A szezon reklámarca egy párducpöttyös ruhába öltözött hölgyemény. A testre simuló ruha láttán az embernek nem jut eszébe a síelés. Nyeltünk egyet, s irány a kabinos.
Szombat volt, s a rogyogány idő ellenére hatalmas tömeg. Jó kis sorbanállásnak ígérkezett, s be is váltotta ígéretét.
Jól koncepcionált terveink szerint a 8 személyes kabinos után csúsztunk 200 métert, s tovább kapaszkodtunk a Quattralpina felvonón. (múltkor megróttak, hogy Nassfeldről sok csúnyát írtam. No, itt minden ülős felvonón van buborék, ami ott nem jellemző, s ez hóesésben nem elhanyagolható körülmény.)
A tetőn a várt (?) rossz idő fogadott. A Höfi Express felé vettük utunk. A térképre nézve a 3A kék pályára van sima lejárat is, de nekünk egy piros jutott. Indulásnak kicsit kemény volt az a 300 méter, tehát aki nincs bemelegítve menjen a térkép után.
A 3A, majd a 3 pálya kellemes kék jelenség. Furcsa volt, hogy a sűrű hóesés ellenére a pálya nagyon kellemes volt. Szinte semmi bucka, jól előkészített terep. Pimpós állapotunk ellenére jól eleresztettük magunk, s lendületből lejöttünk még egyszer, de most a pályán lévő piros letörést is beiktattuk. Itt kezdett derengeni bennünk a felismerés, hogy a pályákat érdekesen minősítik. A piros nem volt nehezebb a kéknél, s a későbbiekben láttuk, hogy a fekete sem nehezebb a pirosnál.
A Höfit elhagyva a 2-es és a 2A piroson ereszkedtünk lefelé. Kellemes mindenki számára járható út, a korábbi sorban állásnak nincs nyoma. (persze később kiderült, hogy mindenki a hüttékbe húzódott) A körülmények ellenére nagyon jó feltételek mellett síeltünk.
Lelkesedésünk tovább tartott, ezért újra fel a tetőre, s a 4-es kéken lefelé. Nagyon jól járható, széles pályák, ahol az ember kedvére választhatja meg a nyomvonalat. Az ilyeneket szeretem, mert kedvem, hangulatom szerint síelhetek. Hangulatom pedig nem volt a legjobb, mert a hóesés miatt szemüvegem állandóan párásodott. ( nem tudtam megnézni a mit csináljon a szemüveges topicot) A mind több friss hó miatt a pálya egyre nehezebb volt, de még mindig meglepően jó körülmények között lehetett síelni. (már, ha eltekintek a hóvakságomtól)
Az igazi meglepetés akkor következett, amikor az 1A pályára kanyarodtunk. A feketének minősített pálya sokkal kellemesebb volt, mint a 2A piros. Sokkal kevesebben is voltak rajta, s az élvezeti értéket ezért egy újabb lesiklással fokoztuk.
Tekeregtünk még mindenféle oldaljáratokon, lesiklottunk itt-ott még egyszer, de a 37 kilométernyi pályában ennyi volt. Háromkor már indultunk haza. A körülmények dacára nagyon kellemes élményekkel megrakodva. A pályák kellemesek, jól karbantartottak, ide mindenki jöhet, akinek már volt léc a lábán.
Holnap egy heggyel jobbra megyünk.
Bocs, hogy a hűttékről most nem sokat írtam, de nem volt tapasztalatom. Gyakorlatilag nem tudtunk egyikbe sem bemenni. A bátor nép ott töltötte a síelésre szánt időt. Egy fazon előtt láttam valami csodálatos levest, majd próbálok holnap egy olyanra ráakadni.


Második nap. 2010.03.07. Planai+egy kicsit még Hauser Kaibling

Talán jobban járnánk, ha Nőnapot tartanánk ma, hiszen az ablakon kinézve szakad a hó, a pálya ködben. De nem hoztunk oldalkocsit, így csak a távoli hódolat és üdvözlet marad a női nemnek, mi pedig öltözünk s irány a borzadály.
Lusta ember néhány száz métert is kocsival megy. A szálloda előtt beszállunk, s 3 perc múlva már Planainál is vagyunk. Itt is volt irányító a parkírozónál, de egy halvány mosoly kíséretében mi a parkolóházba mentünk. Imádom, ha a pályáról arra a szintre síelek be, ahol a kocsit hagytam. Most az első szinten sikerült helyet találni, lefelé ez a néhány méter még jól fog esni.
Tegnap kihagytuk a két hegy közötti átjárást, tehát ma irány a hegy teteje, s átmegyünk tegnapi vitézkedésünk helyszínére.
Meglepő módon az Olimpia Stadion felvonónál viszonylag kevés ember várt. Talán ez a rossz időnek volt tudható, pedig vasárnap lévén több emberre számítottunk. Pillanatok alatt felértünk (kb.10 perc) a felső állomásra. A logisztika itt következett.
A fülkés felvonó felső állomásáról ( ezt a mai nap még többször látjuk) nem lehet a Hauser Kaibling felé menni. Le kell csúszni a 9a piroson (kellemes még hóesésben is), s valahogy
eljutni a K jelű felvonóig. Onnan irány felfelé, s egy kéken, ami az erdei mivoltja ellenére meglepően jó, az ember fia (lánya, mint említettem ezen az úton nincs) könnyedén eljut a 10-es pirosig. Itt le kell menni, tovább a 11a-n s némi kanyargás után már az F jelű felvonónál is vagyunk. Kidőlt erdők között vonszolódik a felvonó, s a Hauser Kaibling tetején találjuk magunk. Elindulunk jobbra az erdő felé a 6-os kék irányba, s némi csúszás után egy 7-es számú fekete előtt találjuk magunkat. Ezt nem hagyhatjuk ki. Le a völgy felé, felszállunk az I jelű felvonóra, s lezúdulunk a 7-es feketén. Nagyon kellemes, széles, egyenletesen jó szándékú fekete, vagy inkább szürke. Mivel sietünk, bevágunk balra az erdei útnak, s Planai felé vesszük az irányt. Nem megyünk le a 6-os kékre, szenvedni akarunk, s a 6a kéken erdei utazunk tovább. Itt rábukkanunk egy csákányosra, bár a csákányos iránti utálatom már-már közismert, felmegyünk rajta, mert a képmezőbe beúszik egy hütte, amit csak a 8-as kéken lecsúszva közelíthetünk meg. Megérte. A sörhab még a bajszomon, s csodák csodája a hó is elállt. (azért egy ilyen hütte üzemeltetésébe belevágnék, csak a májam bírja). A 6-os piroson (kék is van, de azt nem kerestük) lezúdulunk a P jelű felvonóig. Megjegyzem, hogy ez a piros egész sötét piros. Aki magát előadva a letörésnél nagy sebességgel lezúdul, ha nem komoly tudással rendelkezik meglepetés érheti. De mindenkinek ajánlom, mert a látványelemek is lényegesek.
Szinte már visszaértünk a kiindulási pontunkra, felmegyünk az L jelű csákányoson (kettő van egymás mellett, egyem a drótkötelüket) s máris a Planai tetején vagyunk, ahol egy kéken kezdhetjük meg a hegy meghódítását, de az már egy másik történet.


Csabor

Na most néztem a neten, hogy a Hochwurzen-i hegyen átadtak egy új hatüléses liftet a 37-es pálya mellett. RohmoorsII névre hallgat. Elvileg itt is lehetne nyomulni kezdőknek és oda kocsival is vidáman oda lehet jutni. A felső állomásánál van az általunk csak rönk Hüttének hívott csoda épület, az megér egy misét.
Sajnos mikor mi szoktunk menni (a két ünnep között) ez a pálya vagy nem működött, vagy csak műhóval ment, úgyhogy én még nem voltam rajt.
Itt a rönkhütte oldalában lehet bérelni szánkót (5€/nap) a kabinos felvonóval fel lehet nyomulni a szánkó pálya tetejére és nyomni egy 7km-es szánkó pályát. Azért Síbakancsban nem valami raj a dolog, a második kanyar után már majd leszakad a láb. És ott kanyar van bőven....
Ezt egyébként este is lehet használni, csak arra nem jó a bérlet és igen drága a dolog. Mindegy, nappal lehet csúszni, mi le szoktunk jönni 3-4 szer, olyan mintha elszánkóznánk Visegrádra az azért nem rossz. Persze nem olyan "huzzad má' öcsém" tipusú szánkózásra gondoljatok, hanem 20-40 km/h- száguldásokat a szakadék felé. Meg burulás, vészleugrás stb...
Sajnos van egy-két gyökér aki a szánkópályán sielget, úgyhogy vigyázni kell, mer ha valakit eltrafálunk szánkóval annak az fájni szokott....

Kulacs