Értékelés: Fieberbrunn

Fieberbrunn az a hely ami nekem nagyon bejött. Sokáig gondolkoztam adjak 5-t ennek a síterpnek de csak az egyik lassú, régi liftje miatt(Hochhörndl, a 11-es pálya mellett) adtam 4-t. Már régebb Saalbachból mikor mentem át Hinterglemmbem láttam Tirolban két felvonót a Fieberbrunni déli oldalon. Idéntől az SSSC erre a terpre is érvényes így hát meglátogattam ezt a pályát. Nem kezdőknek való mert sok meredek piros pályája van de ezek nekem nagyon bejöttek. Főleg a 11,12 déli fekvesű illetve a 10-es pálya.Ami újdonság, hogy idéntől a 10-es pálya mellett egy 10 személyes új kabinos lift visz fel illetve le(ahogy Csabor is megírta) ugyanis ez a lift előbb lefele megy majd miután leér a völgybe felvisz a tetőre. Tetszenek nekem nagyon ezek a pályák,gyorsak jók a vonalvezetésük. Látszik, hogy a lifteket folyamatosan felújítják, van három kabinos liftjük ezenkívül van két olyan liftjük mint Saalbachban a Kohalmsgipfelbahnon. Nagyon jó ez a hely, kevesen voltak azok is általában helyiek. Márciusban biztos még vissza megyek erre a helyre.

Harmadik nap a már oly régen áhitott Fieberbrunn! Még a Familia kft-ben hallottam erről a helyről, amikor egy része (lehet több is) itt játszódott. Schneedorado, ahogy nevezték magukat (ma már a das beste versteckte skigebiet a jelszó). Most kevés volt a hó, de nem baj. Az összekapcsolt piros kabinosokkal mentünk fel 1645 m-re, az 1-es piros tetetjére. Onnan a pályák egy része belátható (1, 9, 7, 10), némi bámészkodás, melegítés után irány az 1-es, 7-es pálya, majd fel a 4-es beülőssel, kipróbálni a 9-es pirosat is. Ezt követően beültünk a Csabor által már megénekelt kétüléses hosszú felvonóba, ami "átröpített" minket a déli oldalra. Menet közben dörzsöltük a tenyerünket milyen csodás a 10-es pálya, még milyen jó rajta a hó és nem sokan jönnek rajta. De ha már fent vagyunk, először csússzunk egyet (?) a 11-es, 12-es pályán, majd utána élvezkedünk a 10-en. A 11-es pályát egyszerűen imádtuk, nem volt szivünk otthagyni, csak le-föl. A 12-est nem mertem bevállani, mert azt hittem azon az előző és az aznapi meleg miatt már elolvadt a hó. Mire el tudtunk szakadni a 11-től, addigra a 10-es minősége sokat romlott, az is kásás lett és rendesen összetúrták. Ettől függetlenül nem lettünk hűtlenek hozzá és rendesen bejártuk. Ebédre visszacsúsztunk a Wiladalpgtterlhez a 6a erdei úton, ahol a 3, 4-e kéken rótta a köröket a kezdő társunk. Itt, a tányéros tetején lévő hütte teraszán ebédeltünk és már teljes természetességgel kértük a pincértől a "szokásos" Huber csapolt sörünket! A nap égetően sütött. Ebéd után lementem a 3-as pályán a kocsihoz letenni a fölös cuccokat. Ez a pálya helyenként már nagy odafigyelést igényelt, hogy ne a sárba csússzon az ember, de ahol volt még egy kis latyak, ott tudtam döngetni. Nem bírtam magammal, csak fel kellett mennem a sárga beülőssel kipróbálni a 8-as pirosat. Jobbat délutánra már álmodni sem mertem. Teljesen használható volt, így utána már azt használtuk 4-ig. Imádtam.

Sajnos az 1c hóhiány miatt már le volt ezen a napon is zárva, így azt nem tudtuk kipróbálni.

Másnap is ide jöttünk, mert így döntöttek a többiek (hiába a demokráciának is megvan az árnyoldala!), amit azért nagyon nem bántam. Rögtön át akartunk menni a 10-es pályára, de valamiért nem ment a kis kettes beülős, így a 8-ast pusztítottuk, mit mondjak, remek volt. Miután beindult az összeköttetés irány a déli oldal. Most lementünk a 12-en is. Ilyen havat pályán én még nem láttam, pedig egész héten "folytak" a pályák! Az utolsó talán nagyede a pályának kb fél méter (lehet ez kicsit túlzás) mély massza volt. Itt már én is vakartam a fejem, hogy milyen technikával kell lejönni, inkább nem írnám le, legyen elég annyi leértem a sárga buborékos aljába!

A meleg miatt annyit romoltt a 10-es pálya is, hogy a fekete inkább barna volt. Nem a meredeksége miatt, hanem a színe okán.

Szép, szimpatikus pályarendszer, de csak 4-esre értékeltem.

Ezzel be is fejeztük a 4 napos Schneewinkl síbérlettel a síelésünket, mert csütörtöktől esőt jósolt az előrejelzés és inkább mentünk Kaprunba.

Fieberbrunn 2011,02,20.

Már megint minden szerencsétlenül alakult. Pont úgy ahogy szokott. Halálra kell dolgoznom magam, hogy el tudjak menni síelni. Aztán totál fáradtan indulás reggel. Kapkodva pakolás, idegeskedés. Amikor végre elindulunk kiderül, hogy a navigáció 50 km alatt nem talál műholdat, Amikor idegességemben taposni kezdem (most vettem, vadonat új, a régin programot frissítettek, azóta nem használható), akkor közli a feleségem, hogy otthon felejtette a szemüvegét. Padlófék, kanyar vissza. Az út nyálkás, köd van, olyan kietlen minden. Ahogy a síelésre gondolok egy sötét árny lebeg körben az autóban s szisztematikusan egy kést kezd el forgatni a térdemben. Mindenem fáj, alig élek, semmi kedvem az egészhez, inkább otthon kellene áporodni a TV előtt. Minek akarok én síelni? Kell az nekem?
Kb. 100 km-rel a cél előtt kezdek havat látni az út mentén. Nem is számít a köd, nyomjuk, hisz síelni megyünk. Szép az élet!
Most Fieberbrunnba megyünk. Nincs 600 km a táv. Valami szlovén úttársaság szponzorálhatja a navigációs programot, mert mindig Maribor felé akar indulni. Szerencsére már nem lesz vele több gond, Linz felé megyünk, hasítunk a sztrádán, amikor lemegyünk róla, kicsit meglátogatjuk Németországot is, s gyönyörű úton, hegyek között kanyarogva közeledünk célunk felé. Minden szép, havas a környék. Fieberbrunn apró kedves falucska, végében egy sípályával.
Szállásunk pályaszállás. Manapság annyi szállást hirdetnek így, s ennél is majd 100 métert kell gyalogolni a felvonóig. Úgy döntöttem sportos leszek, gyalog megyek a felvonóig. (a szálloda parkírozójánál nincs közelebb parkoló)
Megérkezésünkkor szobánkban pezsgő vár, ezen fellelkesedve kirándulunk egy hütébe. Kellemes italok, akkora rántott hús, mint a Dunántúl, élőzene. Tánc az asztal tetején, megjöttünk.
Visszatérve a szállodába elkérjük a síbérleteinket. Tudnak magyarul, nem probléma, hogy most mást kérünk, mint ahogy korábban leleveleztünk. Ott egy gép, s ripsz ropsz kiállítják a nekünk való bérletet. Emlékszem elalvás előtt még keményen alkudozom a bérletkészítő gépre.
Reggel kellemesen beöltözve irány a pálya. A helyi „pesti ember” mínusz 6 fokot mondott. Korrekt, 6 fok van, de úgy néz ki hogy pluszban.
A pálya a térkép szerint kedvemre való. Mindent meg lehet közelíteni fülkés, vagy ülőszékes felvonóval. S számomra még egy újdonságot is mutatott a térkép. Fel volt tüntetve az egyes liftek menetideje. Jó, nem pont annyi ideig ment, de fel volt tüntetve.
Laza bemelegítésként a Doischberg fülkésen felballagva lecsúsztunk a piros 8-ason. Kellemes pálya. Kezdőknek is való, jó széles és felhasználóbarát. Annyira tetszett, hogy még kétszer megismételtük. Az már látszott, hogy kevés a hó. A jeges alapon hóágyúval gyártott műhó volt, amiről a tapasztalt síelő már reggel tudta, hogy délutánra csupa bucka lesz.
A csúcsra visszatérve a másik irányba indultunk. A 8A kéken mentünk le. Itt csákányos felvonó van, tehát biztos volt, hogy nem erre jövök vissza. A kékecske szintén nagyon kedvelt lehet a kezdők, tanulók körében. Bár meg kell mondanom, hogy későbbi tapasztalataim alapján nem sok eltérést találtam a kék és a piros pályák között. Igazi családi pályarendszer.
A Lárchfilzen felvonót használva (ez nem fülkés, hanem négyes ülős) kicsit feljebb merészkedünk. Innen is többször ereszkedtünk alá. Az 1-es piros, ami a 9-es pirosban folytatódik, s a 7-es kék, mind kellemes pálya. A családi síelésre a nagymamát is lehet hozni.
Néhány lecsúszás után másik irányt vettünk. A Reckmoos kétszemélyes felvonóra szálltunk. No ez érdekes egy gépezet volt. Régi mint az országút, s lassú mint én. Talán mindenki ismeri az alávágós jellegű felvonót. Ez jön, mint a veszedelem, aztán lendületesen vádlin, combon, vagy...máshol üti meg az embert a kedves kiálló fém részeivel. A kedves kezelők segíteni próbálnak, visszafogják kicsit a beülőt, majd kedélyesen meglökve elengedik. Máris ott lengedezik az ember egy szakadék fölött. Érdekes élmény. Amikor az ember lenyeli ami feljött meglepve tapasztalja, hogy szemben is ülnek a felvonón. A meredély miatt a déli oldalról nem lehet ide, s innen sem oda síelni, csak ez a kellemes öregecske felvonó biztosítja az összeköttetést. Olyan, mint a helyiérdekű vasút. Út közben is fel lehet rá szállni, s ez komoly.
A déli oldal pirosai már nem olyan barátságos teremtmények. Csak a pályán van hó, máshol mindenütt a barna sáros föld látszik. Néhány kanyarban figyelni kell, hogy ne iszapbirkózóvá alakuljon át az ember. A 12 és 11-es pirosok kezdőnek nem igazán valók, különösen nem a jelenlegi buckásodó időszakban.
Visszaindulva a másik oldalra a Reckmoos Süd kabinossal megyünk fel a hegyre. Ez már a második sárga buborék. Fent nekilátunk a meredeken induló 10-es piros leküzdésének. A piros pályán van egy kb. 200 méteres szakasz amit feketével jelölnek. Ez a 10A pálya. Ki lehet kerülni a hegy oldalában oszlopokon álló keskeny pirossal, ami szerintem sokkal rosszabb, mint a rövid fekete. Ritka az ilyen pályaépítés. Aki kicsit is bízik magában inkább a feketét csússza meg. Leérve a völgybe jön a már ismert kétszemélyes, s a közbenső megállónál menet közben fel is szállunk rá, de most ellenkező irányba. A lengedezés már direkt jól esik.
Tovább akartunk menni észak felé. Kinéztük, hogy van egy kék pálya ami körbemegy a hegyoldalon. Kicsit nehéz megtalálni a leágazást, de aztán már lehet menni a keskeny kék 6A pályán, ami kényelmesen átvisz a másik oldalra. Innen a 3, 4, 2-es kék pályákon visszatérhetünk az alapállomáshoz. Ezek a pályák a tanulóparadicsomok. Mindenhol oktatók, tanulók tömegei. A 2-es pálya tetejénél a hütte mögött található a téli bob pálya. Érdekes ötlet ez is. Beszáll az ember, olyan, mint a hullámvasút, oda ér vissza ahonnan elindult. Két csúszás között érdemes kipróbálni, van olyan élmény, mint a kétüléses felvonó.
Már csak egy fülkés felvonó volt hátra. Itt vagy 4 db piros 15 személyes fülke követi szorosan egymást. A középső állomáson ki lehet szállni, s jöhetnek a kékek, vagy átszállni a felső részig járó fülkékbe. Mi magasra törtünk. Kellemes, de keskeny piroson (1) csúszhattunk át. Célunk az volt, hogy az 1-esről letérve az 1C-n csúszunk le a kiindulási pontig. Lazán le is tértünk, s ügyet sem vetettünk a néhány táblára az elágazásnál. Néhány száz méter után már tudtuk, hogy baj van. Megszűnt a hó, s én azon gondolkodtam, hogy miért nem egészítettem ki a biztosításom off piste opcióval. Leküzdve magunkat a hegyoldalon, ismét visszatérhettünk az alapállomásig.
Délután már minden buckás, vizes, vagy jeges volt. Ahogy ment le a nap, kicsit javult a helyzet, de néhány centi hó nagyon ráfér a pályákra. Reggel korán minden gyönyörű, de délután már szenvedés az élet, s ez nem is változik amíg hó nem jön.
Vasárnap volt, de komolyabb sorok sehol sem alakultak ki. Talán legtöbben a tanulók által használt felvonóknál voltak, de egyéb helyeken gyorsan lehetett liftezni volt egész nap.
A hütték jók. Eredeti hütte hangulat, jó kaják.

Magyarokkal nem találkoztam. Nem tudom miért nem népszerűbb ez a hely. Holnap narancssárga kabátot veszek, mert holland viszont töménytelen mennyiségben van. Rá is jöttem, hogy a szerb alapvetően lágy, dallamos nyelv.

A pályarendszert mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a kisméretű, hangulatos helyeket. Rend van, s családias a légkör. Azt hiszem holnap is itt csúszom, ha felébredek, mert még van egy üveg pezsgő behűttve.

Csabor