Cikk dátuma: 2006. január | Szerző: Kapornaki Anikó

A Símániában időről-időre beszámolunk a fontosabb és érdekesebb snowboard versenyekről, a technikai újdonságokról, bemutatunk csúszásra érdemes síparadicsomokat, igyekszünk vásárlási tanácsokat adni, van azonban egy terület, amiről eddig viszonylag kevés szó esett. Ez a pályán kívüli csúszás, ahol a biztonságnak még fontosabb szerepe van. A francia Alpokban idén már második alkalommal megrendezésre kerülő Naturelle-Quiksilver Freeride tour és verseny szervezőjét, Jávor Zoltánt kértük meg arra, hogy vezessen be bennünket a "hátország" izgalmas világába.

- Aki síelt vagy snowboardozott már egy közkedvelt síparadicsomban, főszezonban, egy hétvégi napon, az bizonyosan tapasztalta már, hogy milyen az, amikor az embert utoléri a tömegiszony. Amikor szeretne a többiektől távol, pályán kívül csúszni. Szerinted kiből lesz a jó pályán kívüli rider? Vakmerőség, bátorság vagy csak jó snowboard tudás kell hozzá?

- Freerider bárkiből lehet, persze itt most az amatőr szintről beszélünk. Aki biztosan csúszik piros pályán, az nyugodtan kimerészkedhet pályán kívülre is, a megfelelő biztonsági előírások betartásával. Nem kell hozzá se vakmerőség, se bátorság. Mindenki megválaszthatja a tudásszintjének megfelelő meredekségű lejtőt, ahol biztonságban csúszhat.

- Felkészülsz az olyan lejtőre, ahol még sosem jártál, vagy csak nekiindulsz, ügyelve, hogy végig észnél légy?

- Olyan helyen, amit nem ismerünk, nem indulunk el. Az első csúszásra mindig meg kell kérni egy helyit, hogy mutassa meg, merre lehet menni. A másik lehetőség, hogy az ember megnézi a hegyet alulról, de azért erősen javasolt legalább egy csúszás erejéig vezetők segítségét igénybe venni.

- Nyáron vadvízi túrákat vezetsz, ami szintén nem egy veszélytelen üzem. A vadvízesek sokat vitatkoznak azon, hogy élvezeti és mentési szempontból mekkora az ideális csapatlétszám. Pályán kívül mennyit számít, hogy hányan csúsztok egyszerre?

- Először a csapat összetételét kell megvizsgálni. Fontos, hogy mindenki közel egy szintű tudással rendelkezzen. Ha valaki gyengébben csúszik, a többieknek sokat kell várniuk rá, ami tönkreteszi a boardozásukat, és meg is fázhatnak. Az ideális csoport szerintem négy fő. Persze lehet kicsit több vagy kevesebb is, a lényeg, hogy soha senki ne induljon el egyedül pályán kívül.

- Különbözik valamiben a felszerelés a pályán használttól?

- Mára szinte minden hófajtára találunk speciális eszközöket - a freeride síléceknek és snowboardoknak is számtalan válfaja létezik. Van olyan, amit porhóra fejlesztenek, vannak keményebb, mégis a megfelelő helyen kipuhított eszközök, és még sorolhatnám. A jó felszerelés fontos, de egy biztos tudással rendelkező rider azért elboldogul egy teljesen átlagos szettel is. Ha valakinek sok pénze van, akkor persze belevetheti magát a vásárlásba és vehet minden hótípusra egy-egy eszközt.

- Te milyen hóban szeretsz legjobban snowboardozni?

- Az elmúlt években, a dél-francia Alpokban nem voltunk elkényeztetve a hóviszonyok tekintetében, így megtanultunk a legmostohább körülmények között is jókat csúszni. Teljesen mindegy, milyen a hó, ha van. Lényeg a snowboardozás és hogy a barátaimmal lehessek.

- Hol vannak szerinted a legjobb off-piste pályák és melyik a te saját kedvenced?

- Nálam az első helyen (a franciaországi) La Grave áll. Sok időt töltöttem ott, mindig új és új arcát mutatja. Fantasztikus hely! Ezen kívül akárhova megyek, szerencsére mindig van valaki, aki megmutatja a legjobb backcountry terepeket. Nagy álom még Alaszka, a Naturelle-lel mindenképp szeretnénk oda eljutni.

- Mi az, amit egy komolyabb túrára feltétlenül bepakolsz a hátizsákba?

- A legelső dolog, hogy a túra előtt kommunikálok a helyi magashegyi vezetőkkel a hóhelyzetről illetve az időjárásról. Fontos hogy, jól használható, kényelmes hátizsákot válasszunk. Lehet kapni speciális snowboardosoknak és síelőknek kifejlesztett hátizsákokat is.

Amiket a táskámba pakolok, azok a következők: térkép, lavinadetektor, hátizsák, kötél, elsősegély dobozka, csavarhúzó, valamilyen igazolvány, biztosítási kötvény, mobiltelefon, adó-vevő, ásó, karabinerek, lavinapálca, pótkesztyű, pót alulöltözet (ha nagyon megizzadnék egy átmászásnál), csoki, valamilyen ital (nem alkoholos), síszemüveg, pénz. Így általában jó nehéz a táskám.

- A ruhák és a kiegészítők különböznek-e a pályákon használttól?

Igazából komolyabb különbség nincsen. Hiszen pályán vagy pályán kívül is fontos a megfelelő öltözet: a kabáton a jó hófogó, az állítható kapucni méret, kesztyűben a záródó bélés és a ventillációs cipzárak, illetve a nadrágon a kamásli, itt is a ventillációs cipzárak és, hogy összekapcsolható legyen a kabáttal. Emellett elengedhetetlen a jó kesztyű - lehetőleg membrános (a külső réteg alatti vízálló hártyával), kevlár erősítéssel. Alap a kényelmes és jól védő bukósisak. Akinek érzékeny a térde, annak fontos lehet a térdvédő, illetve vannak még gerinc, térd, könyök, csuklóvédők. Amit a pályán nem hordanak, de egy komolyabb freeride túrán elengedhetetlen, az a klasszikus sportmászó beülő. Alakulhat úgy, hogy olyan helyre tévedünk, ahol csak ereszkedve tudunk lemenni, illetve sűrű ködben is jól jöhet. Pályán kívül nagyon fontos a lavina-jelző. Ha nincs a kabátban beépítve, akkor érdemes egyet beszerezni a helyi hegyimentőktől.

- Kerültetek már lavinaveszélybe?

- Szerencsére még soha, nem is szeretnénk. Ha az ember betartja a szabályokat, akkor nagy balszerencse kell ahhoz, hogy elvigye egy lavina.

- A franciáknál vannak lavina-tréningek?

- Természetesen vannak, de inkább csak tájékoztató jellegűek. Egy igazi tanfolyam nagyon drága és hosszú ideig tart. A franciák minden tanfolyamot nagyon komolyan vesznek, egy síoktató papír megszerzése évekig tart és a delikvenseket folyamatosan vizsgáztatják. Az múlt évben részt vettem egy gleccsersí tanfolyamon a barátnőmmel. Nagyon izgalmas volt, egy fél órás elméleti előadással kezdődött, majd bedobtak minket a mélyvízbe. Össze voltunk kötve egy tíz méter hosszú kötéllel, egyenesen kellett csúsznunk, majd egyszercsak azt vettük észre, hogy tényleg van egy gleccserhasadék, amibe egyikünknek bele kell pottyani, hogy a másik kimenthesse. A barátnőm szorult elsőként mentésre, a hasadék széléről nem túl boldogan nézett vissza rám, hogy már megint mibe vittem vele. Végül kimentettem, majd cseréltünk, és mindketten boldogan és hihetetlen tapasztalatokkal fejeztük be a tanfolyamot.

- Te nem csak snowboardozol pályán kívül, de versenyt is szervezel, így végeredményben te felelsz az indulók biztonságáért. Mire figyelsz leginkább?

- A Naturelle Quiksilver Freeride Verseny biztonságáért a Puy Saint Vincent magashegyi vezető csapat lesz a felelős. Egy hivatalos verseny esetében nem bízhatunk semmit sem a véletlenre. Nagy felelősség nehezedik ilyenkor ránk. Megvannak a szabályok, hogy hány emberenként kell egy magashegyi vezető, helikopter készenlét és a szezonban a versenyre kijelölt területen folyamatosan nézzük a hó összetételét. Elengedhetetlen a versenyzők komoly hozzáállása, amit keményen meg is követelünk, és a védőfelszerelések - elsősorban a bukósisak és a lavinadetektor - használata.

- Manapság egyre több freeride versenyt rendeznek, ezekről mi a véleményed? Miben is versenyeztek pontosan?
- Nagyon örülök a sok versenynek, bár ezek legtöbbje meghívásos, így csak a nagy freeride fesztiválokon van lehetőségünk részt venni egyelőre. Sok verseny kizárólag időre megy. Mindegy merre indulsz el, a lényeg: minél gyorsabban érj le. Ilyen például a Derby de la Meije. Ezen kívül a legtöbb verseny az IFSA (International Free Skiers Association) szabályai szerint történik, vagyis vannak kategóriák - útvonalválasztás, útvonaltartás, technika, folytonosság, kontroll - amiket külön bírók figyelnek. A Naturelle-Quiksilver Freeride Versenyünk és a Red Bull SnowThrill is ezen kritériumok szerint bírálódnak. Ezen kívül, főleg Amerikában vannak kihívásos versenyek. Ezeken a vendégcsapat kihívja a helyieket, csoportosan indulnak, amelyik team előbb leér, az nyeri a pénzdíjat, ami az ilyen versenyeknél igen magas összeg.

Jávor Zoli felszerelése

Burton felszereléssel csúszom, ami még soha nem hagyott cserben. Pályán kívül sokszor előfordul, hogy elkapok a deszkával egy-egy követ, hihetetlen, hogy a szett mit kibír.
A jelenlegi lapom egy Burton Baron. Azért választottam, mert egy kicsit szélesebb lap, így könnyebben felcsúszik a felszínre mély hóban is, illetve viszonylag rövid, így erdőben is könnyen kezelhető. Ha jeges terepen kell mennünk, keménységének köszönhetően jól tart.

A laphoz egy Burton Cartel kötés dukál. Könnyű, ellenben rendkívül masszív kötés,
háttámlája magas, és ami fontos: jobbra-balra állítható.
A bakancsom Burton Ion. Nagyon kényelmes, jól tartja a lábat és hihetetlenül könnyű. Egy szezonban körülbelül hetven napot van rajtam, ha megnézitek, olyan, mintha új lenne.
Kötésbeállítás: regular, elöl 15 fok hátul -9 fok. Terpesz: vállszélesség

Quiksilver a ruhám, a legkomolyabb Gore-tex anyagból készült, ami nagyon fontos mert rendkívül jól szellőzik, ugyanakkor soha nem ázik be. A kabát alá szintén quik alulöltözetet hordok. A kabát összecipzározható a nadrággal, ami egy esésnél tökéletesen véd a bejövő hó ellen.

Ezen kívül nagyon nagy hidegben vékony neoprén térdvédőt (Dainese) veszek fel.
Bukó: Dainese Szemüveg: Anon Kesztyű: Quiksilver, Dakine Hátizsák: Dakine

Oszd meg:

Kövess minket: