Cikk dátuma: 2009. október | Szerző: Tumbász Gergő

Az itt következő cikk azoknak szól, akik szeretnének a zsúfolt pályáktól távolabb, nyílt hegyoldalakon síelni és új kihívások után nézni az emberek kerülgetése helyett.

Freeride mindig is létezett, egyáltalán nem valami új keletű dologról van szó, csak éppen korábban még szűzhósízésnek vagy terepsízésnek hívtuk. De akkor miben más a freeride? Miért veszünk át egy újabb angol kifejezést? A freeride-hullám merőben más képet fest a terepsíelésről. Új felszerelések, új technikák, új célközönség, új szabályok...

Régen, a kezelt pályák idejét megelőzően, szinte csak a terepsíelés létezett. A lejtőket léceikkel gyalogolva letaposták, majd buckásra síelték a sízők. A lejtők állapotának elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődése azonban komoly síiskolai irányzatokat, technikákat indított el. Pont e jelenségnek volt köszönhető az osztrák Stefan Kruckenhauser-féle "nyújtva forgatás iskolája" (1971) is, mely a terephullámokat, buckákat kiegyenlítő sítechnikaként funkcionált.

Amióta eljött a kezelt pályák ideje, speciális pályagépek vasalják simára a fehér szőnyeget. Legtöbben csak szűz havas napokon járnak ki terepsíelni a pályákról, a biztosan érintetlen és puha hótakaró tudatában, és ők is csak addig túrják a térdig érő fehér paplant, míg el nem fogy az utolsó ívelésre alkalmas, szűz havas folt is. A tradicionálisan mély havas terepeken, lejtőkön sajátos, íratlan szabályai is kialakultak a sízésnek. (Pl.: a szőnyegsíelés, amikor a sízők szorosan egymás mellé húzzák egyforma íveiket, hogy ezzel kíméljék és spórolják a még érintetlen hótakarót a későbbi menetekre.) A terepsízés leginkább az egybefüggő, szűz havas lejtőkre korlátozódott. A freeride irányzat minden eddigi szabályt átír. A cél: síelni mindenhol, uralni a léceket minden körülmények között, a terep optimális kihasználásával. Új korszak ez a terepsíelésben, sajátos felszerelésekkel, technikákkal, versenyekkel, stílussal. Sízés határok nélkül. A hó lehet friss vagy régi, érintetlen, de akár túrt is! A lejtő? Minél tagoltabb, sziklákkal, akadályokkal tarkítottabb, annál extrémebb, kalandosabb, élvezetesebb! Szerephez jutnak a hópárkányok, letörések, hófolyosók, sziklatömbök, erdőnyiladékok, melyek mind-mind kihívást jelentenek a síző számára, és játékosságot visznek a vonalvezetésbe. A nyílt, összefüggő lejtőkön pedig a sűrű ívek húzása helyett a nagy sebességű, kerek vonalak karcolása a jellemző!

A freeride-felszerelésről

Léc
A léc minimum testmagasságú, feltűnően széles. Legkeskenyebb pontja a kötés alatt 90 120 mm körüli. Rádiusza 20 m feletti, keménységét és rugalmasságát tekintve - néhány kivétellel - lágyabb. A széles, hosszú léc funkciója, hogy a nagyobb futófelület nagyobb felhajtóerőt képez a mély hóban, tehát könnyedén felsiklik szűz havas terepeken. Ennek közvetlen következménye az is, hogy ezekkel a lécekkel enyhébb lejtőkön is könnyedén siklunk a mély hó tetején. Ez mind biztonságtechnikai okokból - a lavinaveszélyes meredek lejtőkön -, mind sítudásbeli kérdésekben igen pozitív eredmény. Ezekkel a lécekkel könnyebben megsíelhetők olyan lejtők, ahol a keskenyebb carving-léceinkkel csak térdig besüppedve csoszogtunk esésvonalban lefelé, a hó alatt. Már nem kell meredek lejtőket keresnünk a szűz havas élményekhez. De vonatkoztassunk el a frissen hullott hótakarótól! Mi a helyzet, ha a terep túrt, buckás, itt-ott jégrögös vagy firnes? A szélesebb léckialakításnak köszönhetően ilyen nehéz terepen is könnyen irányítható lesz lécünk, könnyedén forgatható az egyenetlenebb terepviszonyok között is. A szélesebb alátámasztás, nagyobb felület a sízőnek is magabiztosabb egyensúlyérzetet ad.

A freeride-lécek választásánál fontos szem előtt tartanunk, hogy minél szélesebb a léc, annál puhább talajra való. 120 mm-es síléccel taposott pályákon csak a térdízületeinket tesszük tönkre. A lécek oldalirányú kilógása komoly erőkarként hat a térdízületre, mely hamar fárad, sérül. Ennek az erőkarnak köszönhető az is, hogy ugyanazzal a kötésbeállítással többször hagyjuk el a szélesebb lécet menet közben, mint keskenyebb társát.
A freeride-sílécek egyes modelljei, melyek a kötés alatt, középen 120 mm feletti, akár 140-150 mm szélességűek is lehetnek, mély, szűz havakra használatos lécek. Ezek a sílécek speciális körülmények közé lettek kifejlesztve, több méteres porhavakra. Azon körülmények között álom velük a síelés, de kezelt pályára szélességük miatt nem ajánlottak.

„Furcsa alakú lécek”
A freeride- és freestyle-lécek piacán megjelentek a legformabontóbb sílécek. A már megszokott twin tipek mellett találunk előrehajlított, hordódonga formájú síléceket, melyek nem piskóta alakúak, hanem ellenkezőleg: a kötés alatt szélesebbek, mint csőrük, illetve végük felé. Ezek az ún. rocket-sík, melyek kanyarodási tulajdonságait már nem elsősorban a rádiuszuk tagoltsága határozza meg. A puha terepen a léc nem piskóta formájának, hanem nagy felületének köszönhetően hajlik meg attól, hogy a síző súlya és ívelés közbeni terhelése pontosan a cipő alatt, a léc közepét éri. Tehát középen a léc jobban besüllyed a hóba, míg eleje és vége a felszín felé mutat. Siklás közben ez a léc felszínre törését eredményezi, élre billentéskor pedig az így keletkezett íven történő elkanyarodást. Ebben a folyamatban – puha talajon – indifferens a léc rádiusza és piskóta formája, akár kifelé is szélesedhet a közepe. (Valójában ezeknek a léceknek is van egy minimális rádiusza, csak ez első ránézésre nem észrevehető. Általában a cipő alatt 1-2 mm-rel keskenyebb, mint ettől a ponttól 30-40 cm-rel előrébb és hátrébb.) Az előrehajlított lécek mozgékony terepsík, de extrém szélességük miatt pályára nem ajánlottak.

Kötés
A széles lécekre leginkább a keményebb versenykötések passzolnak. Nincs platni, mivel a cél az alacsony súlypont és a minél közvetlenebb kapcsolat létesítése léc és síelő között. Minél inkább a lécen áll a síző, annál jobb. Túrakötések kizárva: a hosszú, széles freeride-léc olyan erőket közöl a kötésre, melyet a túrakötések nem bírnak el, így kisebb ütésekre, rázkódásra rendre leoldanak. Kivétel és újdonság: a Marker Duke 16 – egy masszív freeride-kötés, túra-kötés opcióval, amely a teljes platnit kioldva, mint túrakötés funkcionál.

Cipő
A freeride-cipő még a profi Big Mountain versenyzőknél is puhább, rugalmasabb, mint a versenypályákra használt cipők. Itt a cél a léc tökéletes irányíthatósága mellett az ugrások kivitelezéséhez és megfogásához szükséges rugalmasság, mozgékonyság. Ez nem kompromisszum, a freeride-cipő tökéletesen idomul a lábhoz, precíz kapcsolatot létesít síző és léc között, de mindezt a szükséges mozgékonyság megőrzésével. (Összehasonlításképpen: a profi (Nordica) freeride-cipő flexindexe 115, míg egy alpesi versenycipőé 150-160.)

Ruházat és egyéb felszerelések
Kényelmes, de nem túl laza ruházat, mely alatt helyet kapnak a szükséges védők (gerinc-, váll-, illetve karvédők, protektoros nadrágok), és még így sem akadályozzák a szabad mozgás élményét. A bukósisak természetesen már alapfelszerelési kellék. Fontos továbbá a lavinamentő-felszerelés (pieps, lapát, szonda, elsősegélytáska, mobiltelefon). Hasznos, ha van airbag-hátizsák és rádió adó-vevő is.

Versenyek

Mint a síelés minden ágazatának, a freeride-nak is megvannak a saját versenyszámai.
A valódi freeride-versenyek a Big Mountain versenyek. A hegy csúcsán kijelölik a rajtot, a lejtő aljában a célt. A pálya sziklafalakon és hófolyosókon keresztül vezet. A versenyzők egyénileg választják útvonalukat, melyet sziklákon történő ugrások és falakról való leugrások tarkítanak. A profi versenyeken klasszikus értelemben vett pályanézés nincs. A versenyzők előzetesen képekről tájékozódnak, majd a helyszínen a hegyen kijelölt zónát tanulmányozva készítik el útvonaltervüket. A terep felderítéséhez használnak helikopterről készült légi felvételeket, valamint, ha lehetőség van rá, síliftből veszik szemügyre a lehetséges útvonalakat, hófolyosókat, sziklapárkányokat. Ezen eszközökkel - a terep valódi besíelése nélkül - alakítják ki pontos tervüket, választott útvonalukat. A zsűri pontozza az extrém vonalvezetést, annak megtartását, az ugrások magasságát és minőségét, és nem utolsó sorban a teljes lesiklás stílusát, ritmusát, folyamatosságát. Sok megállás kevés pontot eredményez - még ha 30 métert is ugrik a versenyző -, míg egy lendületes, töretlen menet kisebb ugrásokkal dobogóra juttatja a versenyzőt.

Tanfolyamok

A freeride egy gyönyörű ágazata a havas sportoknak, mindegy, hogy alpesi sí, snowboard vagy telemark-sí van az ember lábán. Az élmény önmagáért beszél, akár könnyebb lejtőt választunk, akár extrém, sziklás, meredek hófolyosókat. Freeride-ozni lehet bárhol, ahol elég hó és változatos lejtők állnak a kalandokat kereső sportolók rendelkezésére. Ugyanakkor ez a nagyszerű kaland nem veszélytelen!
Az alpesi veszélyek nem ismerete óvatlanságot, de akár túlzott, indokolatlan félelmeket is eredményezhet. Egyik sem segíti hosszú távú terepsí-pályafutásunkat. Az alpesi veszélyekkel kapcsolatos ismeretek megszerzése segít a későbbiekben az objektív, önálló képalkotásban egy adott terepről, annak síelhetőségéről. (Így már nem csak az idegen síelők nyomait követve - vagy azok közvetlen nyomában - megyünk ki a kezelt pályákról.)
A szervezett freeride-tanfolyamok és -túrák segítenek abban, hogy biztonsággal kóstolj bele a nyílt terepen való síelés világába. Segít felfrissíteni tudásod, segít további túráid és terepsí-napjaid biztonságosabb megtervezésében, és nem utolsó sorban felkészít váratlan helyzetek megoldására is.

Freeride-vizsga, freeride-igazolvány - amivel bárhol, bármikor terepsíelhetsz - nincs. Ha egy síterepen van lehetőség a nyílt lejtőkre menni - értsd: nem lezárt terület, nem vadvédelmi körzet, vagy nincs érvényben lavinaveszély miatti tilalom - oda mész, ahova akarsz. Saját felelősséged, hogy hol síelsz. A tanfolyamokon azt tanulhatod meg, hogyan tervezd és kivitelezd terepsíeléses kalandjaid, valamint arra is megtanít, hogyan mozoghatsz a legnagyobb biztonságban a nyílt terepeken. A pályák elhagyásának kötelező előfeltétele egy átfogó lavinamentés-tréning elvégzése, ahol a leendő terepsízők, sítúrázók elsajátítják a lavina esetén használatos mentőeszközök - pieps, lapát, szonda - kezelését, valamint egy mentés szervezésének pontos, hatékony menetét.

Tippek egy freeride-nap megtervezéséhez

• 1. Egyedül sehova, legalább párban - ez a legfontosabb szabály! A nyílt terepen való síelés élménye olyan elementáris, hogy meg kell osztanunk másokkal. A freeride olyan sport, mint a búvárkodás vagy a sziklamászás: a partnerek - a parti résztvevői - kölcsönösen felelnek egymásért és önmagukért. Amíg az egyikük síel, a másik megfigyeli, szemmel tartja síelő társát. Biztonságos, védett pontokon találkoznak. Döntéseiket együttesen vitatják meg, együttesen hozzák meg. Egy jól összeszokott, hasonló sítudású parti egyezményes jelekből is megérti egymást.
• 2. Az előzetes tervezés fázisában a legfontosabb teendőnk, hogy az aktuális helyzetről előzetesen tájékozódjunk, a választott terep adottságaival - térkép segítségével - összevessük, és azt mindvégig szem előtt tartsuk. Az aktuális terepről készült, léptékes - 1:25000 - térkép több szempontból is nagyon hasznos. Megtervezhetjük a teljes túraútvonalat, a találkozási pontokat, leolvashatjuk a lejtők átlagos meredekségét, és ami leginkább a snowboardosokat érinti: kiderül pontosan, kell-e gyalogolni a síliftig, vagy könnyedén vissza tudunk siklani a kezelt pályákra. Rengeteg kellemetlen és kimerítő percet spórolhatunk meg, ha előre tudjuk, hogy a hátizsákba egy hótalpat is be kell készítenünk! Hasig érő puha hóban gyalogolni egy kilométert deszkával a kézben szinte reménytelen!
• 3. Tanulmányozzuk a lavinajelentést A lavinajelentéseket a központok általában reggel 7 óra körül adják ki. Ezek megszerezhetők interneten, faxon vagy telefonon, de megtalálhatók a teletextes tv-csatornákon is. Indulás előtt ellenőrizzük felszereléseink meglétét és állapotát! A lavinamentő-felszerelésekről se feledkezünk meg, a jeladó készülékek, piepsek működését és bekapcsolt állapotát kölcsönösen ellenőrizzük!
  Napközben a lavinajelentést észben tartva a lejtők meredekségét és tájolását ellenőrizni, a lavinaveszélyre utaló jeleket figyelni kell! Egyéb alpesi veszélyeket - sziklafalaknál kőhullás, jéghullás - fel kell ismerni, szem előtt kell tartani.
• 4. Érdemes előzetesen informálni az ismerősöket a tervezett programról, lejtőkről. Ha nem érkeznétek meg, jó, ha tudják, merre keressenek! Érdemes a végső célállomásokat (pl. hütte) is megadni. A tervezett programhoz igyekezz ragaszkodni, de csak addig, amíg biztonsággal kivitelezhető. Ajánlott A, B és C tervet készíteni, melyek közül a helyszínen, az aktuális terepviszonyok figyelembevételével még válogathatunk.
• 5. Kezdetben válasszunk „variante” jelzésű, jelölt pályákat, melyeket nem kezelnek pályagépekkel, de védettek az olyan alpesi veszélyektől, mint a lavina vagy a kőhullás. Veszély esetén ezeket a terepeket lezárják.
• 6. Minden tényezőt meg kell vizsgálnunk, ha nyílt terepre készülünk: választott terep, várható időjárás, látási viszonyok, hó minősége, lejtő meredeksége, tagoltsága stb. Ezen tényezők még a legpontosabb tervezés ellenére is gyorsan változhatnak, nem szégyen visszafordulni, újratervezni, akár teljesen visszavonulni - jobb, mint ködben egy sziklafal tetején keresni a lefelé vezető utat.
• 7. Egy adott lejtőn megtervezheted lesiklásod vonalát - mint a profik. Tanulmányozd a lehetőségeket, párkányokat, sziklákat, letöréseket, valamint az ugrások végi érkezőterületeket! Ezt teheted felgyalogolva (sítúrázók), liftről szemügyre véve, de amit minden esetben érdemes: egy előzetes menetben, közelről megvizsgálva. Később, ismert terepen már magabiztosan ugrod az első menetben az ismert letöréseket! Ugrások alkalmával - pláne, ha több parti mozog a terepen - nagy segítség, ha a társad a letörésen állva, benézi neked a terepet, és ha tiszta a terep, jelt ad, és mehetsz!
• 8. Tartsd tiszteletben a természetet! A lezárt területek, erdősítések, vadvédelmi területek, védett erdőterületek mind-mind természetes élőhelyeket jelentenek a hegyi élőlények és állatvilág számára! Ne légy betolakodó! Ezenkívül persze drága is. Lezárt erdőben egy jól sikerült menet 700-800 euró (Kreischberg/Murau-i példa). Az ilyen területekről a lifttársaságnál és a kezelőknél érdeklődhetsz.
• 9. A sítúravezető, freeride-vezető nem olcsó mulatság - bár ez általában a résztvevők számától is függ -, viszont naprakész gyakorlattal bír a terep adottságainak felmérésében, a külső tényezők és a résztvevő síelők sítudásának feltérképezésében. Így képes a csapat számára élvezetes, biztonságos terepprogramot biztosítani.
• 10. Megfelelő biztosítást is kell kötnünk, amikor terepsízést tervezünk. A balesetbiztosítás megkötésekor külön kérdezzünk rá, hogy az érvényes-e pályán kívüli síelésre és mentésre is, még konkrétabban, fedezi-e egy esetleges helikopteres mentés költségeit? Nyílt terepen síelve - nagyobb síterepeken - szinte minden balesethez helikoptert küldenek. Ez nem a pályaszéli csúszásokat érinti, hanem a pályáktól valóban messzebb eső, kezeletlen terepeket. Helikopterre számíthatunk a "variante" jelzésű, kezeletlen pályákon is. Egy helikopteres felszállás költsége 3-4 ezer euró, nem kevés.

Lavinaveszély

Figyelmeztető tábla, nem tiltó érvényű. Figyelemfelkeltő, hogy tudd, elhagyod az ellenőrzött síterepet. Megfelelő elméleti és gyakorlati tudás, valamint lavinamentő-felszerelés kell, hogy legyen nálad. Ha lavinát okozol - így vagy úgy - felelsz érte!
(Egy kapruni példa: Pálya felett indított, a pályára futó kisebb lavina. A mentőknek - mivel a pályán lehettek eltemetett emberek - át kellett kutatniuk a teljes érintett pályaterületet. Helikopter, kutyák, mentőcsapat... Áldozat és eltemetett végül egy sem került elő. A kutatás költsége 30 000 euró. Mivel 4-es veszélyességi szint volt érvényben, valamint az Alpincenter figyelmeztető lámpája is villogott, az pont 10 000 euró fejenként az elkapott 3 ridernek, akik a lejtőt lelökték.)

Pálya lezárva

Mindenkire érvényes. Ha tudsz, ha nem, ha van freeride-felszerelésed, ha nincs! Lefilmeznek (vagy nem), elkapnak (liftnél, pálya aljában), síbérlet elkobzása és büntetés! Persze csak ha amúgy egyben leértél!

Oszd meg:

Kövess minket: